Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. ..- 191 tását kivánják. A vámvédelemnek ily mérvű fokozása, azonban a, bőrt feldolgozó ipar érdekeivel nem volna összhangba hozható. A javasolt 60 K vám, mely a német vámtarifában megállapított vámmal körülbelül, egyenlő magasságú, — a fenti értékek számbavételével — a barna borjúbőr tekintetében 7'5°/o, a finom borjúbőr tekintetében pedig 4'3°/ 0 értékvámnak felel meg. A vámemelés a bőrt feldolgozó ipar érdekeibe nem fog ütközni, mert a barna és a feketített borjúbőr a vámterületen már most is a szükségletnek megfelelő mennyiségben és elég kielégítő minőségben állíttatik elő, továbbá mert a finom borjúbőr magas értékéhez képest a vámemelés csekély megterheléssel fog járni, mely a feldolgozó iparokat, mint különösen a czipész ipart nem fogja meggátolni abban, hogy a finom festett borjúbőrt gyártásunknak még csekélyebb fejlettsége miatt egyelőre továbbra is külföldről szerezze be. 331, Cserzett kecskebőr. A jelenlegi vámtarifa 213. számának jegyzete szerint a cserzett (de nem fehérre vagy irhának készített), festetlen juh- és kecskebőrök, ha hasítva vannak is, 6 ft = 14"29 K vám alá esnek. A hazai bőriparosok iparuk fejlődésének mellőzhetetlen feltételéül jelezték azt a követelményt, hogy a Kelet-Indiából származó és ott cserzett, de még ki nem készített bőrökre, melyek úgy természetes tulajdonságuknál, mint cserzésüknól fogva egész sajátos jellegűek s így más helyről be nem szerezhetők, belföldi minőségek által pedig egyátalában nem pótolhatók, mérsékelt — iparosaink óhaja szerint 2 ft = 4"76 K — vám állapíttassák meg. A magyar iparosok e tekintetben utalnak Németország példájára, hol ezek a bőrök 3 márkával vámoltatnak el és ez az alacsony vám folytán az utolsó 20 évben oly fejlett, ipar keletkezett, mely nemcsak a belföldi szükségletet képes fedezni, hanem a mellet a vámterületünkre, Olaszországba, a Balkán államokba, sőt még a tengerentúli országokba is nagy mennyiségben szállítja termékeit. Iparunk eme kívánságát a fenforgó viszonyok közt jogosultnak kell elismernünk; ennélfogva a szóban levő bőrök vámja kikerekítve 5 koronában állapíttatott meg. Az a javaslat ellenben, hogy a mérsékelt vám csak a keletindiai, tehát bizonyos származású bőrökre korlátoztassék, mint vámrendszerünk alapelveivel össze nem egyeztethető, el nem fogadható. Erre a korlátozásra egyébként nincs is szükség, miután iparunk a, keletindiai származású bőrök közül a kecskebőrök beszerzésére van utalva, melyek közül eddig is csaknem kizárólag a keletindiai származásúak kerülnek főpiaczukról: jSTagybritanniából behozatalra, hol azok a londoni auctiókon hozatnak forgalomba. Ennek a behozatalnak megkönnyítése nem érinti állattenyésztésünk érdekeit, miután kecskeállományunk igen csekély. E mellett a hazai kecskebőr használhatósága a bőr minőségénél fogva korlátolt s így nagyobbmérvű termelése esetén sem volna képes a keletindiai kecskebőrt pótolni. Ez utóbbi a fekete és színes czipőbőrök készítésének nélkülözhetetlen nyersanyagát képezi, míg a finomabb díszműáruk gyártására szolgáló bőrré, ós könyvkötészeti czólokra dolgoztatik fel. A keletindiai kecskebőrök csak cserzett állapotban szállíthatók, mert nyers állapotban a hosszú tengeri út közben romlásnak vannak kitéve. A cserzés daczára azonban csak félgyártmányoknak tekintendők, mert mesterséges zsirosítás, simítás, barkázás által még további megmunkálást igényelnek, mielőtt használatra alkalmasakká lennének.
