Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

300. szám. 155 40% vámpótlók alá esnek, míg a javaslat szerint jövőben 220., 240, 285, 300 ós 400 koronás vám alá fognának esni. A vámemelés egyébként nem bir jelentőséggel, mivel lent és kendert alig használnak kötött vagy kötszövött árúk készítésére. A vámterületre ily árú már 1898 óta be nem hozatott, Magyarországba pedig 1901-ben csak 20 q hozatott be 16.000 korona értékben s kivitetett 10 q, 8.000 korona értékben. XXIV. Gyapjú, gyapjúfonalak és gyapjúárúk. Gryapjúiparunk hátramaradottsága következtében Magyarország az ezen osztályba tartozó iparczikkek vámjainál legfőkép mint fogyasztó levén érdekelve, arra kellett törekednünk, hogy a status quo nagyban és egészben vátozatlanul fentartassék. Magyarország gyári ipara ugyanis évenkint még csak mintegy 10 és fél millió korona értékű félgyártmányt és árút képes termelni, a mi gyapjúfonalakból és szövetekből, illetve árúkból való összes fogyasztásunknak csak mintegy 10°/o-át teszi. A külforgalmi s a beltermelési adatok összesítése alapján a vámterület gyapjúiparának nyersanyagszükséglete mintegy 460—470 ezer q-ra becsülhető, a miből Ausztria fogyasztására mintegy 410—420 ezer q, Magyarországéra pedig 50—60 ezer q esik; ezen Magyarországra eső csekély mennyiségből a nagyipar 1898-ban körülbelül 28.200 q-t dolgozott fel. Erre való tekintettel tehát a gyapjúfonalak és árúk vámjának megállapításánál első sorban az évenkint száz millió korona értéket meghaladó fogyasztást s az ezen fogyasztásra, nehezedő vámterhek lehető megkönnyítését kellett szem előtt tartanunk s e mellett az iparvédelmet nómel}

7 czikknél csak annyiban lehetett figyelembe venni, a mennyiben arra a fogyasztás érdekeinek nagyobb koczkáztatása nélkül és saját fejlődő gyapjúiparunk védelmi szükségletei szempontjából is elengedhetlenül szükség van. 220. Gyapjú. A legszorgosabb tanulmány tárgyát képezte mindenek felett azon Magyarország mezőgazdasági érdekeinek szempontjából igen nagy jelentőségű kérdés is, hogy a gyapjúnak vámvédelemben való részesítése mily következményeket fogna maga után vonni egyfelől a mezőgazdasági, másfelől az ipari termelésre, s mennyiben lenne fogyasztás érdekeivel is összeegyeztethető. A mezőgazdasági termelés egyik ágazata sem érezte a tengerentúli termelésnek a közlekedési eszközök tökóletesbülésével kapcsolatosan mindinkább fokozódó versenyének káros hatását oly mórtékben, mint a juhtenyésztés, főleg pedig a gyapjú termelés. Ezen termelési ág érdekében tehát annyival inkább megokoltnak látszott, hogy a vámterület fogyasztó piaczát a belföldi termelés javára megfelelő vámvédelem segélyével biztosítsuk, mert az összes mezőgazdasági termelési ágazatok közül épen a gyapjútermelés az, melyre nézve — kereskedelmi mérlegünk adatainak tanúsága szerint — legbiztosabban várhatnék azt, hogy a vámtarifánkban nyújtandó vámvédelem termelésünk javára azonnal és hatékonyan érvónyesülend. Mezőgazdasági termelésünk ezen jogos igényének a vámterületi közösség 20*