Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
156 300. szám. alapján való kielégítését a kormány az új vámtarifára vonatkozó tárgyalások során prograrnmjába fel is vette: ós.ezt az álláspontját a vonatkozó tárgyalások egy előrehaladott stádiumáig fenn is tartotta. Ha ennek ellenére végül mégis kénytelen volt belenyugodni abba. hogy a juhászatunk, illetve gyapjútermelósünk érdekében oly annyira szükséges vámvédelemnek az új vámtarifában való megadása mellőztessék, tette ezt a vonatkozó tárgyalások végén azért, mert egyrészt kénytelen volt felismerni, hogy ha ezen követeléséhez mindvégig ragaszkodik; ezzel a monarchia mindkét államának oly fontos érdekét képező megegyezés lehetőségét tette volna koczkára. Másrészt számba kellett vennie még azt a tényt is, hogy maga a ISÍémetbirodalom, mely a mezőgazdasági termelés fokozott mérvű védelme terén új tarifájával Európa-szerte a vezérszerepet vette át, még ez az állam is mellőzte, hogy új tarifájában az ipari nyersanyagokat, ezeket között tehát a gyapjút is, behozatali vámmal terhelje. Mindezek mellett nem hagyhattuk figyelmen kívül azt a további tagadhatlan tényt sem, hogy ha új vámtarifánkban a gyapjú vámokat érvényesítjük, ennek fejében az ezen nyers anyag feldolgozásával foglalkozó belföldi fonó- és szövőipar számára a kész ipari termékek vámjainak is további megfelelő emelését kellett volna engedélyeznünk. Ezzel pedig egyrészt egyenesen a hazai fogyasztásra hárítottuk volna e felemelt ipari vámok súlyos terheit, melyek végösszegükben valószínűleg meghaladták volna azt az összeget, mely a gyapjúnak vám alá vétele folytán várható áremelkedéséből juhászatunk javára való haszon gyanánt lett volna kimutatható. Másrészt pedig a kivitelre is dolgozó belföldi szövőiparra nézve, mely ma termékei jelentékeny részével a vámkülföldön kénytelen piaczot keresni, ezen, ma virágzó kivitel további fentartását nehezítettük volna meg, mert a vám összegével megdrágult nyersanyagból előállított ipari termékeivel nem lehetett volna többé sikeresen versenyeznie ott, a hol a vámmentes, tehát a mi vámunk összegével olcsóbb nyersanyag feldolgozására alapított külföldi ipar lép fel ellene versenytárs gyanánt. Mindezek mellett nem lehetett szem elől tévesztenünk azt sem, hogy habár a vámoknak kétségkívül áremelő hatásuk lett volna gyapjútermókeink belföldön való értékesítésére, mindamellett alig mondható bizonyosnak, hogy hanyatló juhászatunk regeneráczióját ezen egy intézkedés által föltétlenül biztosítottnak tekinthettük A r olna, mert e részben számos egyéb oly tényezők közrehatását is figyelembe kell vennünk, melyeket a gyapjúvám érvényesítése egymagában alig lett volna képes teljes mértékben ellensúlyozni. Mindezen körülmények beható mérlegelése után a magyar kormány a gyapjúvámra vonatkozó igényéről — nehogy ezzel a megegyezés lehetőségét végérvényesen meghiúsítsa — kénytelen volt lemondani. 221. Vatta. A vámterület ^yayjJM mítobehozatala csökkent; a jelenlegi 21 '43 koronás vám 22 koronára kikerekítve fentartatott. Gyapjúfonalak. A vámterület gyapjúfonál termelése távolról sem fedezi a belszükségletet. A behozatal nagyobb része a finomabb fonalakra esik, a melyeket Németes Angolországból szerzünk be.
