Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
102 300. szára. Tollnyél kikészítő iparunk szintén gyenge; úgj a tollnyél, mint ipari nyersanyag más államokba vitetik ki s onnét megmunkálva (fogpiszkáló, szivarszipka) kerül vissza hozzánk. Ha az ily nyers, tehát kikészítésre való anyag behozatalát vámokkal nehezítenők meg, akkor az ily kisszerű iparral való foglalkozásra a hajlamot, ösztönt, mely ma még nincs meg, de a kereskedelem fejlődésével s a kultúra haladásával remélhetőleg meglesz, — nem fejleszthetnék ós azért indokoltnak látszik, a vámmentességet ezekre a czikkekre nézve továbbra is föntartani. Az új német tarifában az ágytollra 2 márkás = 2'38 koronás vám állapíttatott meg; ez a vám •— az értékhez viszonyítva alig 0'4—'l'0 0 / 0 —• csekélysége miatt nemcsak nem fog gátlólag hatni Németország felé irányuló tollkereskedelmünkre, hanem valószínűleg inkább elősegítendi tollkikészítő iparunk fejlődését, a mennyiben ez utóbbinak, tekintettel arra, hogy a német tarifa nem tesz különbséget a nyers toll és a kikészített toll között, inkább érdekében fog állani csak kikészített tollat vinni ki Németországba, a melyet a vám értékéhez aránylag sokkal kevésbbé terhel meg, mint a fosztatlant. A nyers dísztollak vámmentes behozatala semmiféle termelésnek nem okoz versenyt, ellenben a tollipar érdekében fekszik. A tollszárak vámmentessége szintén ipari érdek; ezeket az új német vámtarifa is vámmentesíti. 86. Friss, sózott stb. hólyagok, belek stb. Béltermelésünk szoros összefüggésben áll állattenyésztésünkkel, bélfogyasztásunk pedig hentes és húselkészítő iparunk fejlődésével. Állattenyésztésünk fejlődése maga után vonta béltermelésünk fejlődését, a mely párhuzamosan emelkedik a kolbász ós szalámigyártó ipar fejlődésével is. Béltermelésünk ez idő szerint körülbelül fedezi szükségletünket, külkereskedelmi mérlegünk pár év előtt még aktiv volt, de a kolbászipar fejlődése gyorsabb volt, mint a bóltermelós növekedése. A közös vámterület bélforgalma passzív mérleggel bir, a mely inkább rosszabbodik; a hiány 1901-ben 6.858 q volt. körülbelül egymillió kilenczszázezer korona értékben. A fokozódó bélszükségletre s ezzel húsfeldolgozó iparunk örvendetes fejlődésére vall az, hogy Magyarország bélfölöslege nem növekszik a nagyobbodó kivitel daczára sem. A hazai termelés ki van téve a keleti, főkép az olcsón termelő Balkán államok versenyének. Ezen jelenség tehát ujjmutatással szolgál arra, hogy a népesség szaporodásával a fokozódó hússzükséglet mellett és a kultúra haladásával a húsipari készítmények is folytonosan nagyobb fogyasztásnak örvendenek, és így ha a húsiparhoz szükséges nyersanyagot (hólyagokat, beleket) saját termelésünkből akarjuk fedezni, szükséges a termelést erősítenünk, azaz részére a jelenleginél erősebb vámvédelmet nyújtanunk, Erre való tekintettel a jelenlegi 4 K 76 f vámnak 8 koronára való emelését hozzuk javaslatba. 87. Külön meg nem neveseit állati termékek. Az ide tartozó termékek, mint a halpete, selyembogárpete, hangyatojás stb. termelése tekintetében nincsenek jelentősebb érdekeink, ennélfogva a jelenlegi vámmentesség fentartatott. '