Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-287. Törvényjavaslat, a tengeri szabadhajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről
66 287. szám. Ez különben természetes folyományát képezi annak, hogy az 1893. évi XXII. t.-cz. alapján mindenekelőtt egy új hazai hajóállomány létesítésére kellett a korlátolt eszközöket fordítanunk, ma azonban, midőn hajóállományunk fejlesztése terén már kedvező eredményhez jutottunk, a szabadhajózás támogatásának súlypontját többé nem annyira a hajók további szaporításának előmozdítására, hanem inkább arra kell helyeznünk, hogy a már meglevő hajók számára azon eszközök, melyek által a hazai forgalom szolgálatába állíthatók lesznek, indokolt mértékben rendelkezésre is bocsáttassanak. E végből egyrészt a járatsegélyeknek az eddigiekhez képest jelentékeny emelése válik szükségessé, másrészről viszont arról is kell gondoskodnunk, hogy a forgalom érdekében teendő ezen intézkedés szabadhajózási vállalataink által ki is használtassák s hatályossá tétessék. Erre nézve ugyan nem hagyható figyelmen kivül, hogy tengerentúli kereskedelmünknek ez ideig még csak egyes vidékekre kiható ós fejlődést igénylő állapota mellett szabadhajózásunk törekvése egymagában véve nem elegendő arra, hogy hazai érdeket képező forgalom közvetítésére alkalom szereztessék, de azon kapcsolatnál fogva, mely a tengerentúli kereskedelem szempontjából a kereskedő közönség és a hajózási vállalatok között fenforog, a szabadhajózás közreműködését is oda kell irányítanunk, hogy hazai érdekből mennél több tengeri hajójáratnak teljesítése segíttessék elő. Ennek elérése végett szabadhajózásunk segélyezési viszonyainak új rendezésénél azon eddigi állapot, melyben a különböző segélyekre való igény egymás között elkülönítve nem volt, és melynél fogva vállalatainknak módjában állott a járatsegélyekre szánt, de e czélra fel nem használt hitelt ugyanoly összegben beszerzési segélyek czímén is kiérdemelni, fentarthatónak nem bizonyul, hanem az új szabályozás sarkkövét nézetem szerint annak kell képeznie, hogy a szabadhajózás czéljaira rendelt hitelnek csupán egy része vétethessék beszerzési segélyekre igénybe, a másik része pedig kifejezetten csakis a hazai forgalom érdekében tett hajójáratok segélyezésére, avagy más különleges hazai érdeket képező teljesítménynek támogatására legyen fordítható. Ezenkívül fontos érdekek szólnak a mellett, hogy azon szoros összefüggésnél fogva, mely a tengeri hajózás és a tengeri hajóépítés között fennáll, szabadhajózásunk fejlesztésével kapcsolatban hajóépítő iparunknak új alapon való berendezését is előmozdítsuk. Akkor, midőn az 1893. évi XXII. t.-cz. létrejött, hajóépítőiparunk támogatására nagyobb szabású intézkedések nem tétettek, később azonban az 1895. évi, XXXIV. törvényczikkel külön segélyezési eljárás állapíttatott meg a végből, hogy a vitorlás hajózás fénykora idején tengerpartunkon nagy jelentőséggel birt hajóépítő ipar a mai kor igényeinek megfelelő hajók készítésére újból fellendíttessék. Ez a kísérlet, sajnos, nem vezetett a kivánt eredményre, és az utóbb idézett törvény czikk úgyszólván teljesen hatás nélkül maradt. Ezen kedvezőtlen helyzet nagyobb mérvű javulására ugyancsak akkor fogunk számíthatni, ha sikerülni fog tengerpartunkon egy nagyobb szabású és teljesen önálló működésre képes hajógyár létesítését és rendes üzemben tartását biztosítanunk, addig is azonban fel kell használnunk az alkalmat arra, hogy ezen czél elérését a szabadhajózás segélyezésének most megállapítandó új keretében is támogassuk. Ez annál indokoltabb, mert hajóépítő iparunk foglalkoztatását és fejlesztését első sorban hazai hajózási vállalataink megrendeléseitől várhatjuk, és az adott viszonyok között, midőn a segélyezett vállalatok hajószükséglete a velők csaknem rég létesített új megállapodások folytán több évre fedezve van, a közel jövőben épen a szabadhajózást űző vállalatok vannak hivatva arra, hogy megrendeléseikkel a hazai hajóépítő ipart munkához juttassák. : :/i
