Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-287. Törvényjavaslat, a tengeri szabadhajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről

287. szám. 63 szerint járó beszerzési segélyeket, a melyek a jelen törvény életbeléptének idejéig fedezet hiányában folyósíthatok nem voltak, az 1903. évi kezelés terhére az előző bekezdésben engedélyezett hitel keretén kivül utalványozhassa. 26. §. Ezen törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi és pénzügyminister bizatik meg. Budapest, 1902. évi deczember hó 19-én. Láng Lajos s. k., (P. H.) kereskedelemügyi m. hir. minister. Melléklet a 287. számú irományhoz. Indokolás, „a tengeri szabadhajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A tengeri hajózáshoz fűződő nagy közgazdasági érdekek a tengerparti államokat szinte kónyszerítőleg utalják arra, hogy kereskedelmi tengerészetüket fejleszszók ós azt a nagy világforgalom lebonyolításában versenyképessé tegyék. A kereskedelmi tengerószetnek ezen szükségszerű támogatása vezetett minket is arra, hogy saját tengeri hajózásunk fejlesztése érdekében meghozzuk azokat az áldozatokat, melyek által tengeri hajózásunkat a magyar közgazdasági érdekek megfelelő kiszolgáltatására képessé tehetjük. Pénzügyi helyzetünk nem engedte, hogy e téren mindjárt kezdetben messzebbmenő intézkedéseket tehessünk, s így eleinte csupán arra kellett szorítkoznunk, hogy az állami segélyezés révén a forgalmi igényeink által a legszükségesebbeknek kijelölt rendszeres hajójáratok berendezését biztosítsuk. De már ezen korszak alatt is egyre nagyobb erővel lépett fel az a követelmény, hogy tengerészetünket egyéb eszközök segélyével is megvédjük s a reá háruló feladatok kellő teljesítésére képesítsük. Tengerószetünk ugyanis, mely az 50-es években beállott élénk föllendülés után még a 70-es évek elején is az akkori viszonyok között elég tekintélyes vitorlás hajóállomány felett rendelkezett, az azóta általánossá vált és rohamosan tökéletesített gőzhajózás versenyének hatása alatt válságos helyzetbe jutott. Ennek következtében szabadhajózást űző vállalataink számára nemcsak a megmaradt hajóknak haszonnal való foglalkoztatása ütközött egyre nagyobb nehézségekbe, de sőt ezen kedvezőtlen viszonyok folytán tengerhajózási vállalataink korábbi hajóállományuknak megfelelő korszerű új hajókkal való fokozatos pótlásáról sem voltak képesek gondoskodni. Ezzel tengeri szabadhajózásunk, melynek hajói csakis a gyorsabb elhasználásnak alávetett faszerkezetű vitorlásokból álltak, a feltartóztathatlan hanyatlás útjára került