Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-238. A közigazgatási bizottság jelentése, „a kivándorlás szabályozásáról” szóló 195. számú törvényjavaslathoz

2 238. szám. s az államhatalom korlátozó beavatkozása csak azon határig terjedhet, a meddig az állam nélkülözhetlen biztonsági ós zavartalan közgazdasági érdekei érvényesülést és kielégítést nyernek. Ezentúl az állam beavatkozása már csak óvó, irányító és támogató lehet, különösen azon irányban, hogy a kivándorlót a maga javára megtarthassa mindaddig, mig a kivándorló czélját el nem érte, melynek megtörténtével, vagy akkor is, ha a kivándorlót csalódás érte, előáll az állam harmadik, nem kevésbbé fontos abbeli hivatása, hogy a kivándorló hazatérését elősegítse és előmozdítsa, s azt a hazához jobban és erősebben hozzáfűzze. A »kivándorlás szabályozásáról« szóló törvényjavaslat, melyet a képviselőház a közigazgatási bizottság elé utalt, helyesen állapítván meg a hazánkban megindult kivándorlási nópmozgalom jelzett alapokát, épp oly helyesen és czeltudatosan alkalmazza a fentebb vázolt azon alapelveket, melyek a jelen esetben az állam és a legszegényebb néposztály érdekeinek összeegyeztetése czóljából a legalkalmasabbnak mutatkoznak. Ezekből az alapelvekből kiindulva, a javaslat arra törekszik: hogy a kivándorlás úgy a köz-, mint magánérdekből lehetőleg korlátoztassók, hogy annak jellege a munkakeresés legyen, s a könnyelmű kivándorlás s a kivándorlásra való ösztönzés és csábítás minden neme meggátoltassák; hogy a kivándorlás oly helyekre irányíttassék, a melyek úgy a kivándorlók, mint az ország érdekében legalkalmatosabbnak mutatkoznak, s a kivándorlás oly országoktól, hol e kivándorlók vagyona és egészsége veszélyeztetve van, eltereltessék; hogy azon országoknak, melyekbe a kivándorlás irányul, gazdasági, kereseti és éghajlati viszonyairól megbízható értesülések szereztessenek, s ezekről a kivándorlók jó előre értesíttessenek; hogy a kivándorlók erre irányuló első lépésüktől kezdve, kivándorlásuk egész tartama alatt, sőt még új letelepedésük helyén is, az állani gyámolításában, védelmében és oltalmában részesüljenek; hogy a kivándorlottakban a magyar államhoz való tartozandóság ós a hazafi asság érzete állandóan fentartassék; végül, hogy a visszavándoiiás elősegíttessék és előmozdíttassék. A közigazgatási bizottság a javaslatnak ebbeli törekvéseit a hazai viszonyok szempontjából helyesnek ós megfelelőnek találván, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás során a javaslat szövegén a következő módosítások eszközöltettek : 1. A javaslat czíme következőképen állapíttatott meg: »Törvényjavaslat a kivandorlásról«. 2. A 2-ik § b) pontja után, az állam pénzügyi érdekei és a gazdasági élet ' zavartalan működhetése szempontjából a következő új rendelkezés iktattatott be: »c) közadóval hátralékosok, továbbá azok, a kik olyan szolgálati vagy munkaszerződési viszonyban állanak, a mely viszonynak megszegését a törvény büntetendő cselekménynek nyilvánítja, közadó-tartozásuk, illetve szolgálati vagy munkszerződési kötelezettségük teljesítése vagy rendezése előtt nem vándorolhatnak ki;« A nőcsempészet hatályosabb meggátlása szempontjából ugyanezen szakasz régi c), most d) pontjában e szó »alóliak« töröltetett, s helyébe a következők iktattattak: »alóli férfiszemólyek ós a kiskorú nőszemélyek«. Ugyanezen szakasz régi ú) pontja, most e) pontja a visszamaradó keresetképtelen családtagok érdekéből a következőképen szövegeztetett: »e) azok, a kik után 15 éven alóli gyermekük vagy keresetképtelen családtagjaik itthon maradnak, a nélkül, hogy azok kellő gondozását biztosították volna;«