Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
263. szám. 103 leges oly intézkedéseket, a melyek bár jutalmat nyújtó előnyt képeznek, a felsorolás egyik pontja alá sem vonhatók. Az egyezmény ezen rendelkezései szempontjából a czukorral egy tekintet alá esnek a jelentékeny czukormennyiséget tartalmazó áruk, mint befőzött gyümölcs, csokoládé stb. Ez azért szükséges, mert különben az ily czikkeket tekintélyes mennyiségben előállító és kivivő államok a többiek felett előnyben lennének. Az is csak helyeselendő, hogy nemcsak az iparnak, de a czukortermelés bármely szakának adott előnyök jutalmaknak tekintetnek, a mint egyáltalában kellő körültekintéssel van megfogalmazva ez az első szakasz a tekintetben, hogy az egyezmény által elérni szándékolt czél semminemű leplezett jutalmak által meghiúsítható ne legyen. A jutalmak felsorolása tekintetében elvi jelentőségű a hatodik f) pont, a mely szerint jutalmaknak tekintetnek a későbbi harmadik czikkben meghatározott mérvet meghaladó surtaxeokból eredő előnyök is. A surtaxe alatt érti az egyezmény azt a többletet, a mely a külföldről származó czukor után vám, adó, vagy bármi más czimen a belföldön előállított czukor után fizetendő adóval vagy adószerű szolgáltatásokkal szemben fizetendő; belföldi czukornak nyújtott vámvédelmet. Erre a fogalomra nem lévén még ez idő szerint megállapodott magyar műkifejezés, legczélszerűbbnek tartottam az egyezmény magyar szövegében is a »surtaxe« kifejezés megtartását. A surtaxeból eredő előnyöknek jutalom gyanánt való felfogása határozott haladás a nemzetközi verseny feltételeinek egyenlővé tétele iránti törekvések tekintetében, sőt esetleg az első lépést jelentheti a trustok és syndicatusok kérdéseinek nemzetközi szabályozása terén. Hogy a magas surtaxeokból eredő előnyök kizárása a czukortermelés helyzetének orvoslása szempontjából miért volt kívánatos, azt az általános indokolás során jeleztem, még csak azt akarom e helyen megjegyezni, hogy az egyezmény szövegéből és az aláírását megelőző tárgyalásokból is kitünőleg, nem tekinthető az egyezmény szerint tilos jutalomnak az egyezmény harmadik czikkében megállapítottnál nem magasabb surtaxeból eredő, a dolog természeténél fogva korlátolt előnyök kihasználása. A második czikk leplezett előnyök és jutalmak nyújtását zárja ki az által, hogy elrendeli, hogy az egyezményben résztvevő államokban a czukorgyárak, valamint a czukorfinomító vállalatok és a mellasból czukrot előállító vállalatok, mint szabadraktárak, a pénzügyi közegek állandó ellenőrzése alatt álljanak. Ez a rendszer hazánkban 1888 óta be lévén hozva, e tekintetben czukoradó-törvónyhozásunk módosítást nem igényel, és mindenesetre kívánatos, hogy a többi államok czukortermeléssel foglalkozó vállalatai a mienkhez hasonló ellenőrzési feltételeknek és korlátoknak vettessenek alá. Különösen fontos az egyezménynek ez a rendelkezése annyiból, hogy kizárja Nagy-Britanniában a finomítóknak eddig nyújtott előnyök fenmaradását, a mi könnyíteni fogja a continentalis czukorfinomítók versenyét az angol piaczon ós így közvetve a continentalis répaczukortermelésnek is előnyére válik a nádczukortermelóssel szemben. A harmadik czikk a surtaxe megengedett legmagasabb tételeit állapítja meg finomított, vagy azzal egy tekintet alá eső czukor után métermázsánkint 6 frankban, nyersczukör után métermázsánkint 5 frank 50 centime-ban, s kimondja, hogy ez a rendelkezés nem érinti a czukorgyártás és finomítás melléktermékeit. Az egyezmény kiegészítő részét képező zárójegyzőkönyv szerint ezenfelül lehetővé van téve, hogy ez a surtaxe egy frankkal felemeltessék az esetre, ha az egyezmény harmadik czikkében megállapított surtaxe valamely államban nem mutatkozik elégségesnek a belföldi piacz megvédésére. Az egyezménynek, illetve a zárójegyzőkönyvnek ez a rendelkezése felette fontos a benne lefektetett amaz elv
