Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
104 263. szám. elismerése által, liogy az egyezményben résztvevő czukrot termelő államok belföldi fogyasztásának ellátása az illető állam czukortermelését illeti meg. Az iránt, hogy az egyezmény szerint megállapítható surtaxe hazai viszonyaink szempontjából belföldi piaczunk megvédése érdekében nem elég magas, nem lehetnek aggályaink. Az egyezmény szerint megengedett surtaxe magasabb, mint az a jutalom, amelyet a magyar czukor eddig élvezett. Ha tehát az ezentúli surtaxenál kisebb jutalom mellett képesek voltunk eddig, más, túlnyomó részben szintén jutalmazott, mégpedig a miénknél nagyobb jutalomban részesülő czukorral szemben a külföldön a versenyt felvenni, akkor nem kell tartanunk attól, hogy az a czukor, a melylyel a'versenyt így kiállottuk jutalom nélkül, sőt esetleg .7 frc behozatali vám fizetése mellett, a magyar czukornak, hazai piaczunkon versenyt támaszthasson. Végre megjegyzem, hogy az egyezmény harmadik czikke kimondja azt is, — a mi különben a surtaxe fogalmából önként következik, — hogy a behozatali vám tételének mily mérvben való megállapítása tekintetében, e czikk rendelkezései által nincsenek kötve azok az államok, a melyek czukrot nem termelnek. A negyedik czikkben kötelezik magukat a hatalmak, hogy külön kiegyenlítő vámmal fogják sújtani a területükre behozott jutalmazott czukrot, ós hogy ez a külön kiegyenlítő vám nem lehet csekélyebb a tényleg élvezett jutalomnál. Szükségkópeni kiegészítő része ez a rendelkezés a jutalmak eltörlésének, mert ily rendelkezés nélkül előny adatnék azoknak az államoknak és területeknek, a melyek az egyezményhez nem csatlakoznak és jutalmakat adnak. Az egyes államoknak ezenfelül biztosíttatik az a jog is, hogy a jutalmazott czukornak területeikre való bevitelét eltiltsák. Ez a czikk útmutatást tartalmaz arra nézve is, miképen állapíttassák meg a kiegyenlítő vám tétele akkor, ha a jutalom az egyezményben megengedettnél nagyobb surtaxeból származik. Erre nézve az általános elv az, hogy a surtaxenak az egyezmény szerint megengedett mérvet meghaladó fele tekintessék a jutalomnak, de lehetővé van téve, hogy az egyezmény hetedik czikke szerint összeállított állandó bizottság, egyik szerződő állam kívánságára, a jutalomnak ily módon való kiszámítását, illetve a kiegyenlítő vámot helyesbítse. Teljes biztonságot nyújtanak tehát ezek a rendelkezések arra, hogy a magas surtaxeból eredő előnyöket élvező czukor, az egyezményben résztvevő államok területén, az egyezményben résztvevő többi államokból származó czukorral szemben, kedvezőbb helyzetbe ne juthasson. Az ötödik czikk biztosítja azt, hogy az egyezményben résztvevő államok területén az egyezményben résztvevő államokból és gyarmataikból származó czukor a legnagyobb vámkedvezményben részesüljön, ós kimondja, hogy a répaczukor és nádczukor nem vonható különböző vámtételek alá. Ezek a rendelkezések értékesek az angol piacznak az egyezményben résztvevő államok répaczukor-termelóse részére való biztosítása szempontjából. Ki vannak véve e rendelkezések alól Nagy-Britannia autonóm gyarmatai és Brit-Keletindia, mert ezek a területek az egyezménynyel szemben, mint teljesen külön államok tekintendők. A hatodik czikk kiveszi Spanyolországot, Olaszországot és Svédországot az egyezmény I., II. és III. czikkeinek rendelkezései alól, addig, mig ezek az államok czukrot külföldre ki nem szállítanak. Azaz ezek az államok nyújthatnak a czukor termelését előmozdító jutalmakat, tetszés szerint megállapíthatják a surtaxeot és ennek megfelelően nem kötelesek czukrot termelő vállalataikat a szabadraktárrendszernek alávetni, addig, mig csak saját belföldi fogyasztásuk ellátására termelnek czukrot; tartoznak azonban magukat mindenben az egyezmény rendelkezéseihez alkalmazni, legfeljebb egy óv alatt, de lehetőleg korábban attól fogva, hogy némi
