Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.
Irományszámok - 1901-184. Törvényjavaslat, az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és honvédség békelétszámának kiegészítése végett időlegesen leendő igénybevételéről
184. szám. 29 utolsó bekezdésében is benfoglalt alapelve értelmében csak akkor történhetik meg, ha ezen ujonczjutalékokat az országgyűlés azon évre már megszavazta. Minthogy ezen ujonczjutalékok megállapítása, illetve az 1903. évre leendő fentartása iránt már külön törvényjavaslatot nyújtottam be, ezen törvényjavaslat első sorban az azok kiállítása iránt adandó meghatalmazásnak az országgyűlés által való megszavazását czélozza. A törvényjavaslat 1. §-ában a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges és a magyar korona országaiból kiállítandó évi ujonczjutalék 44.076 főben, a honvédség ujonczjutalóka pedig 12.500 főben, azaz oly mennyiségben vétetett fel, mint a mily mennyiségben azok az évi ujonczjutalékok mennyiségének az 1903. év végóig való fentartása tárgyában benyújtott külön törvényjavaslat alapján volnának megállapítandók, valamint ezen szakaszban foglaltatik a meghatalmazás azon póttartalékosok kiállítása iránt is, a kik a közös hadsereg, haditengerészet ós a honvédség ujonczjutalékának teljes fedezése után, az 1889. évi VI. t.-cz. 15. §-ához képest, akár mint fölös számmal besorozottak, akár más czímen a póttartalókba osztandók be. A törvényjavaslat 2. §-ába az ujonczállítás időszaka, valamint az 1903. évi ujonczjutalékok kiállítása czéljából a jövő évi ujonczállításra felhívandó állításkötelesek korosztályai ugyancsak az 1889. évi VI. t.-cz. 37., illetőleg 38. §§-aihoz képest vétettek fel. Azon ujonczjutalékok azonban, melyeknek kiállítására a jelen törvényjavaslat 1. §-a szerint a kormánynak felhatalmazás adatnék, az alább következő okokból sem a közös hadseregnél, sem a honvédségnél szükséges bókelétszám fentartására nem elégségesek. A tábori és hegyi lövegeknek feltétlenül szükséges tökéletesbítóse, és ezzel kapcsolatban, födött czélpontok megostroinlására alkalmas különös könnyű lövegek, t. i. a tábori taraczkok beszerzésének elodázhatatlan szükségessége ugyanis, a tüzérség jelenlegi létszámának emelését teszi szükségessé. Nemkülönben a haditengerészetnél és a hajóraj elavult hajóinak pótlása végett teljes értékű ós a modern hadtengerészeti technika minden segédeszközeivel és berendezéseivel ellátott hajó-typusoknak szükségessé vált rendszeresítése jelentékenyen felemelt számú szakképzett személyzetet igényel. Az országgyűlésnek a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottsága ezt elismerte és a hadügyi és haditengerészeti igazgatás részéről 1902. és 1903. évekre e czólra megkívánt összegeket, habár csak feltételesen, meg is szavazta. Az említett létszám-emelések azonban nem foganatosíthatók az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-a által a közös hadsereg és haditengerészet számára megállapított és az 1899-ik év óta bezárólag az 1902. évig, tehát ezen évben is külön törvények által egy-egy további évre fentartott, illetve külön törvényjavaslat alapján alkotandó törvénynyel az 1903. év végéig is fentartandó ujonczjutalék keretében, minthogy az csupán az eddigi létszámnak az állománybavétel idején való fedezésére volt elegendő, az év folyamán keletkezett természetes fogyatékok pedig nem voltak pótolhatók. Ugyanez áll a honvédségnek az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának utolsóelőtti bekezdésében megállapított és az 1902. évi I. törvényczikk által ideiglenesen fentartott ujonczjutalékára nézve is, minthogy az 1897. évi XXIII. törvenyczikkel felállított honvéd tisztképző-intézetek, az ujabban szervezett egészségügyi és egyéb intézetek szintén fokozottabb igényeket támasztanak, úgy, hogy a honvéd csapatoknál sem lehet a szükséges békelétszámot az eddigi ujonczjutalékból többé fentartani.
