Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.
Irományszámok - 1901-198. Törvényjavaslat, az útlevélügyről
198. szám. 307 érezhető mnnkaszaporulatot idézne elő. További előnye lesz ennek az eljárásnak, hogy a kérelmezők gyorsabban jutnak útlevelükhöz. Fiúméban az ottani magasabb állami hatóság, a kormányzó bizandó meg az iitlevélek kiállításával. A kormányzó már régebbi gyakorlat alapján eddig is fel volt jogosítva az útlevelek kiállítására, s ő állandóan helyben székelvén, az útlevélért folyamodók felől mindig könnyen szerezhet felvilágosítást s az útleveleket kellő gyorsasággal is állíthatja ki; miért is az útlevelek kiállítására jövőben más hatóságot kijelölni nem volna indokolt. Horvát-Szlavonországokban eddig az útleveleket Zágrábban a polgármester, egyebütt pedig a főispánok állították ki. Az egyöntetűség megkívánja azonban, hogy ezekben az országokban is, az útlevelek kiállíthatására jogosult hatóságok a magyarországiaknak megfelelőleg jelöltessenek ki. Hasonlóan nem szorul bővebb taglalásra a 6. §. az a további rendelkezése sem, mely szerint a vitássá válható útlevélengedólyezósi ügyben jogorvoslat igénybevételére mód nyujtatik, a végérvényes döntés jogával pedig a köztörvénynyel összhangzatosan a belügyminister, illetve a horvát bán ruháztatik fel. A javaslat 7. §-a szerint az útlevelet az a hatóság lesz illetékes kiállítani, melynek területén az útlevelet kérelmező állandóan lakik. A jelenleg érvényben levő eljárás szerint az az I. fokú hatóság állítja ki az útlevél-ajánlatot, melynek területén a kérelmező illetőségi községe fekszik. Ez eljárás mellett mindenekelőtt az illetőség hozandó tisztába s ha az kétséges, annak megállapítása végett a. törvényben előirt tárgyalás indítandó meg, mi az útlevél kiállítását késlelteti, sőt azt néha hónapokig is elodázza. Eme hátrány megszüntetését czélozza a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az útlevél kiállítására első sorban a kérvényező lakhelye szerint illetékes hatóság legyen hivatott, a mely rendelkezést támogatja még ama czólszerűsógi indok is, hogy a kérelmezőt és személyi viszonyait lakhelyén jobban ismerhetik, mint illetőségi községében, ha az a lakhelylyel nem azonos, kivált ha onnan már régóta elköltözködött vagy ott soha sem lakott. A 8. §. rendelkezésének indoka az, hogy a külföldön huzamosabb ideig tartózkodó honpolgárok érdekében áll, miszerint azok útlevelük kiállításáért vagy meghosszabbításáért ne legyenek kénytelenek mindig az illetékes hazai hatósághoz fordulni, miért is e szakasz Ausztria ós Magyarország külföldi képviseleteit és consulátusait felhatalmazza, hogy útleveleket állíthassanak ki, illetve azokat meghosszabbíthassák; de mivel azok nincsenek abban a helyzetben, hogy a kérelmezők személyi viszonyait mindenkor ismerjék, csak teljesen aggálytalan esetekben járhatnak el, mig ellenkező esetben a kérelmet a rendes hatóság elé juttatják. Az O Felsége személye körüli m. kir. minister az eddigi gyakorlat szerint is állít ki útleveleket a Bécsben tartózkodó magyar állampolgárok részére. E gyakorlat fentartása ugyanazoknál a tekinteteknél fogva, melyek a külföldön tartózkodókra nézve fenforognak, indokoltnak mutatkozik. A 9. §. rendelkezéseinek indokolására szolgáljanak a következők: Az útlevél-rendszernek, de az állampolgárságnak egységes voltából is önként folyik, hogy az útlevél, mely nemcsak a személyazonosság, hanem az állampolgárság igazolására is szolgáló okmányt képez, azonos alakja által már külsőleg is hirdesse, hogy annak birtokosa akár Magyarországban, akár Horvát-Szlavonországokban bir községi illetőséggel, egy és ugyanazon államnak polgára. Támogatja ezt az a gyakorlati szempont is, hogy az útlevél, alakjának azonossága mellett a külföldi hatóságok által könnyebben fel lesz ismerhető és ellenőrizhető, s igy czéljának is jobban meg fog felelni. Ugyané §-nak azt a további rendelkezését, hogy az útlevél a magyar korona 39*
