Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.
Irományszámok - 1901-198. Törvényjavaslat, az útlevélügyről
308 198. szám. országai egyesített czimerével legyen ellátva, az előző pontban felhozottakon kivül még a következő szempontok is indokolják: Az útlevél rendeltetésénél fogva főleg külföldön kerül használatba; már pedig az 1868: XXX. t.-cz. 1. §. szerint Magyarország és a társországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek mind az 0 Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában, miből szükségkép következik, hogy ezt az állami közösséget az útlevél a külföld előtt már külsőleg is feltüntesse az által, hogy az ennek jelzésére szolgáló czimert viselje magán. Továbbá a fent idézett törvényczikk 10. §-a szerint az útlevélügy közös ügyet képez Magyarország és Horvát-Szlavonországok között, a mennyiben arra vonatkozólag a törvényhozás közös, már pedig ugyané törvényczikk 62. §-a szerint a magyar korona országai közös ügyeinek jelvénye az egyesített czimer, tehát ez az útleveleken is teljes joggal foglalhat helyet; és ha megkívántatik, hogy az útlevél külalakja teljesen azonos legyen, az arra alkalmazandó czimer más mint az egyesített czimer nem is lehet. E §. rendelkezései által Horvát-Szlavonországoknak az 1868: XXX. t.-cz. 61. §-ában biztosított joga sem fog csorbát szenvedni, mert a végrehajtásnál, az útlevelek kiállításánál a horvát nyelvet s külön czimerüket feltüntető pecsétjüket használhatják. Minthogy az útlevél főleg külföldön jön használatba, czélszerűnek látszik, hogy az a magyar, illetve horvát nyelven kivül, még a nemzetközi érintkezésben általánosan elfogadott franczia nyelven is kiállíttassák. Az útlevél a személyazonosságot igazoló okmányt is képezvén, a 10. §. megszabja, hogy az erre vonatkozó lényeges adatok az útlevélbe felvétessenek. Ez adatok felvételének kötelezővé tótele, valamint e szakasz második bekezdésében foglalt korlátozás, az útlevelekkel való esetleges visszaélések meggátlását is czélozza. A tényleges katonai szolgálatban s a tengeri hajókon alkalmazott egyének utazásaira nézve különleges szabályok vannak érvényben, melyeknek a javaslat 11. §-a szerint továbbra való fentartása ezeknek az egyéneknek különleges helyzeténél fogva indokolt. A 12. §-ban az útlevél érvényességének időtartama az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg állapíttatik meg. A 3 évi határidő azért idokolt, hogy a hosszabb időig távollevők a visszatérésben, útlevelök érvényességének megszűnte miatt gátolva ne legyenek. A törvényjavaslat 13. §-ában foglalt eltéréseket az állam határszélén lakók érdekei indokolják, mert ezek a szomszédos ország határszéli lakosságával gazdasági, üzleti és rokoni összeköttetéseik révén gyakori érintkezésben állanak. Magától értetik, hogy a 13. §-ban nyújtott kivételes kedvezmények az 1888. évi XIV. törvényczikkben, jelesen ennek 11. czikkében foglalt rendelkezések hatályát nem érinthetik. Az útlevelek kiállításáért, mivel ez főleg magánérdekből történik, mint eddig is, úgy ezentúl is, a 14. §. szerint bizonyos dijak lesznek szedendők, mely dijak megállapítását, miután azoknak előállítási költségei időnkint változásoknak vannak alávetve, legczélszerűbb a belügyministerre, illetőleg a bánra bizni. A 15. §. a törvény rendelkezéseit büntető sanctióval látja el, illetve ez irányban a kihágásokról szóló törvény hézagait pótolja. Hogy az e törvényjavaslatba foglalt rendőri természetű intézkedéseknek és tilalmaknak érvény legyen szerezhető, szükséges, hogy azoknak áthágói a hatóságok által büntetéssel legyenek sújthatok. E részben a kihágásról szóló büntető törvény kiegészítésre szorul, mert az 1879 : XL. t.-cz. 71. §-a értelmében csak az büntethető, a ki alkalmazás, eltartás
