Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-197. Törvényjavaslat, három új csendőrkerület felállitásáról

197. szám. 295 az alosztályok egységes vezetése és ellenőrzése, a katonai gazdászat és beiigazgatási ügyek.központi intézése, a fegyelmi, fenyítő ós a birói fensőbbségi joggyakorlása, a legénység szakszerű kiképzésének helyes irányítása, a legénységi állomány kiegészítéséről való gondoskodás, a közbiztonsági szolgálatnak helyes irányítása és eredményes intézése, a kerület tisztikarának ós tiszti sarjadékának vezetése, nevelése és kiképzése, a katonai és testületi szellem ápolása és fejlesztése, alárendeltjeinek, különösen a tisztek és altisztek egyéni tulajdonságainak megfigyelése és ez alapon megfelelő helyen való alkalmazása, valamint kerülete mindennemű viszonyainak alapos megismerése, a mely ismereteket csakis alosztályainak, ;— így például a (kolozsvári) I. számú csendőrkerületi parancsnokságnál: 8 szárny, 25 szakasz, 238, illetve 260 őrsnek, — részben vagy egészben való beutazása által kénytelen megszerezni. Ez utazások viszont a központi vezetéstől vonják el igen gyakran hosszasabb-rövidebb időre minden figyelmét. Ezen szintén csak az 1881. évi III. t.-czikkel megállapított keretnek kibővítése, illetve a meglevő alosztályoknak több csendőrkerület között leendő felosztása révén lehet csak segíteni. Az előző pontban felsorolt kötelességek sikeres teljesítése bizonyára oly súlyos feladat, hogy annak a kerületi parancsnok, a ki e feladatot egyedül látja el, csak az esetben lesz képes eleget tenni, ha kerülete, — úgy területének kiterjedése, mint alosztályainak száma és legénységének létszáma tekintetében is, — nem túlságosan nagy. Erre nézve a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy kerületnek 1.000—1.000 főnyi legénységi létszáma képezi ama határt, a melyen belül a vezetés, ellenőrzés és a fegyelem fentartása, — a mi pedig a csendőrség szétszórt elhelyezésénél fogva kétszeresen súlyos feladatokkal jár, — még biztos áttekintéssel egy kézben összpontosítható; ennél nagyobb kerületben azonban a parancsnoki vezetésnek teljes érvényesülésót megkövetelni már nem lehet. Tekintetbe véve tehát azt, hogy a m. kir. csendőrkerületek már jelenleg is mind túl vannak az 1.000 főnyi legénységi létszámon, sőt a (kolozsvári) I. számú csendőrkerület, melynek területe az egész Királyhágón túli részekre kiterjed —, már az 1.600 főnyi állományt is meghaladta, teljesen indokolt annak szüksége, hogy az ország területe 6 helyett 9 csendőrkerületre osztassák fel és hogy ezen megosztás előnyében a fentebb felhozott indokokból első sorban és lehetőleg mielőbb a (kolozsvári) I. számú csendőrkerület részesüljön. A (kolozsvári) I. számú csendőrkerület megosztása útján a VII. számú csendőrkerületi parancsnokságnak jSTagy-Szeben székhelylyel való mielőbbi felállítása a helyes vezetés, hathatós ellenőrzés s fegyelem fentartásának érdekén felül, még különösen azért is felette kívánatos, mert ezen csendőrkerületi parancsnokság első sorban a határszéli közbiztonsági és határőxizeti feladatok intenzivebb ellátására, valamint a határrendészeti teendők teljesítésére hivatott állami közegek hathatós támogatására lenne hivatva. E kettéválasztás után ugyanis, —- a munka a most meglévő kolozsvári és az újonnan felállítandó nagyszebeni kerületek közt megoszolván, — az állam érdekeire annyira fontos határszéli közbiztonsági és határőrizeti szolgálat hatásosabban és eredményesebben lesz gyakorolható. A másik két új parancsnokság szervezése égető 'szükséget ezidő szerint még nem képezvén, azok a csendőrség fokozatos fejlesztésével csak később lesznek ugyan felállítandók, de szükséges ezek felállítását már most törvényben kimondani, nehogy minden egyes új parancsnokság felállítása alkalmával újabb és újabb törvényt kellessen hozni. A törvényjavaslat 2. §-a szerint tervezett VIII. sz. (debreczeni) és a IX. sz. (szombathelyi) csendőrkerületek székhelyéül Debreczen, illetve Szombathely azért