Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

195. szám. 271 A kivándorlási ügy rendezésénél tehát oda kell törekedni: hogy a kivándorlás úgy a köz-, mint magánérdekből bizonyos esetekben korlátoztassék; hogy annak jellege a munkakeresés legyen, ós hogy a könnyelmű kivándorlás s a kivándorlásra való ösztönzés és csábítás minden neme meggátoltassák; hogy a kivándorlás oly helyekre irányíttassék, melyek úgy a kivándorlók, mint az állam érdekében legelőnyösebbeknek mutatkoznak és oly országoktól, melyekben a kivándorlók vagyona, vagy egészsége veszélyeztetik, a kivándorlás eltereltessék; hogy a kivándorlók szállításával foglalkozó vállalkozók és ügynökeik a hazai hatóságok által szigorú ellenőrzés alá legyenek vonhatók; hogy azoknak az államoknak, a hova a kivándorlás irányul, gazdasági, kereseti, éghajlati és egyéb viszonyairól megbízható értesülések szereztethessenek, s hogy az azokba kivándorolni szándékozók ezekről a viszonyokról már jó eleve tájékozást nyerhessenek; hogy a kivándorlók erre irányuló első lépésüktől kezdve, kivándorlásuk egész tartama alatt, sőt új letelepülésük helyén is, az állam gyámolításában, védelmében és oltalmában részesíttessenek; hogy a kivándorlottakban a magyar államhoz való tartozandóság s a hazaszeretet érzése állandóan fentartassók, végül hogy a visszavándorlás elősegíttessék. Ezeken az alapelveken nyugszik e törvényjavaslat. Természetes, hogy olyan ügy rendezésénél, a minő a kivándorlás, lehetetlen már a törvényben annak minden egyes apró részletére kiterjeszkedni, mert hisz a kivándorlás maga az élet, a mely folyton változik, s a mai törvényhozás nem láthatja előre, hogy ez a sokoldalú, bonyolult s időnként könnyen változtató ügy egyik, vagy másik vonatkozásában milyen alakulatot fog a jövőben ölteni. Azért e törvényjavaslat egyes részletkérdéseknél, melyek nálunk gyakorlati tapasztalatok hiányában még kellőleg tisztázva nincsenek, csak az irányelveket jelöli meg, a kormánynak hagyván fenn, hogy azoknak keretén belül és a nyerendő tapasztalatokhoz képest ezeket a kérdéseket részletesen szabályozza, és az időnkint felmerülő szükséghez képest a megfelelő intézkedéseket megtegye. Ezeknek előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes intézkedéseit a következőkben van szerencsém részletesen indokolni: Az 1. §. meghatározza, mit ért a törvény kivándorló alatt. Ez nem kivan tudományos fogalommeghatározást adni, hanem csak a törvény végrehajtásánál bizonyos szilárdabb támpontot teremteni, hogy a hatóságok arra támaszkodva, egyöntetűbben és biztosabban járhassanak el. Mert bármennyire ismert is ez a kifejezés, annak úgy az elméletben, mint törvényes meghatározásaiban, úgyszintén gyakorlati alkalmazásában igen eltérő értelem tulajdoníttatik. Az, hogy a kivándorlás az állam területének elhagyásával jár, majdnem általánosan el van fogadva; ennélfogva az, aki az államnak egyik részéből a másikba, annak alkotó részét képező más tartományba vagy országba, nálunk pl. HorvátSzlavonországba költözik, nem jöhet kivándorló számba. Annál nagyobb az eltérés a fogalom egyéb alkotó elemeit illetőleg. Majd az állam kötelékéből való kilépés, majd a vissza nem térés szándóka, majd az idegen államban való állandó letelepedés, majd az Óceánon túl fekvő államokba való átkelés, majd a szomszéd államokban, habár csak rövidebb ideig tartó foglalkozás, majd a legolcsóbb osztályú helyen való utazás stb. állíttatnak fel ismérvül. Ezért az ujabb törvényhozások vagy egészen mellőzik a kivándorló fogai-