Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

272 195. szám. mának meghatározását, azt az elméletre s törvényt alkalmazó hatóságra, illetve bíróságra bizván, (mint a német bir. ós a svájczi törv.); vagy külső, könnyen felfogható ismérveket állítanak fel (az olasz törvény ós a belga kormányrendelet a tengeren túl kivándorlókra nézve). A hazai kivándorlás körül szerzett észleletek szerint kivándorlóink túlnyomó részben azzal a szándékkal mennek külföldre, hogy ott munkát találva, néhány év múlva, miután már nagyobb összeget megtakarítottak, hazájukba visszatérjenek. Erre a körülményre való tekintettel helytelen volna tehát, csak azt tekinteni kivándorlónak, ki a külföldön állandóan letelepül vagy visszatérni nem szándékozik, mert e meghatározás mellett a törvény rendelkezései a külföldre távozók nagyobb részére nem volnának alkalmazhatók; de másrészt kivándorlóról csak az esetben lehet szó, ha utazásának czélja: a) valamely külföldi állam, legyen az akár szárazföldön, akár csak tengeren elérhető; b) hogy ott valamely hasznot hajtó foglalkozást nyerjen; — nem volna tehát mindaz kivándorlónak tekinthető, ki csak kedvtelés, tanulás vagy egyéb nem hasznot hajtó czélból, habár hosszabb időre is utazik ki; c) hogy legalább bizonytalan ideig maradjon távol, úgy, hogy ez a hazától való elszakadás némi állandóság jellegével birjon; a kik tehát csak bizonyos rövidebb időhöz kötött munka, pl. aratás végett mennek ki, nem volnának kivándorlóknak tekinthetők. A 2. §. a kivándorlás korlátozására tesz rendelkezéseket. A nevezetesebb külföldi államok a kivándorlás szabadságát törvényben biztosítják (Franczia-, Német-, Olaszország, Ausztria). Nálunk ez törvényben kimondva ugyan nincsen; mindamellett általánosságban el van ismerve, s úgy a kormány, mint a hatóságok által respektáltatik, ebből az elvből indul ki a törvényhatóságoknak 1900. évben 59.207. sz. a. kiadott belügyministeri utasítás is. Ennek a kétségbe nem vont jognak a törvénybe való iktatása tehát feleslegesnek látszik. A kivándorlás teljes szabadságával azonban bizonyos kötelezettségek és közérdekek állanak szemben, melyek alól a kivándorolni akaró magát ki nem vonhatja, ennyiben tehát szándékának végrehajtásában korlátoknak van alávetve. Ezeket a korlátokat a javaslat 2. §-a szabatosan igyekszik megállapítani, ágy hogy sem az itt figyelembe veendő közérdekek és kötelezettségek ki ne játszassanak, se a kivándorolni akaró felesleges zaklatásoknak kitéve ne legyen. Az a) pont alatt tett korlátozást az ország véderejének biztosítása, a b) alattit a rendészet és büntető igazságszolgáltatás érdeke, a c), d) és e) alattiakat maguknak a kivándorlóknak, illetve hozzátartozóik érdekei, végül az f) alatt foglaltat azok az észleletek követelik meg, hogy az ily előnyökkel való kecsegtetés a lakosságra ingerlőleg hat s a kivándorlásra való csábítás jellegével bir. Hogy ezeknek a korlátoknak megtartása biztosíttassák, szükséges, hogy a hatóságoknak módjában álljon minden egyes kivándorolni készülő szándékáról előzetesen értesülni s megvizsgálni, vájjon nem forog-e fenn a kivándorlást gátló valamely körülmény. E czél elérése végett a 3. §. elrendeli, hogy minden kivándorlónak előbb külföldre szóló iitlevelet kell szerezni. Ugyanily intézkedést tartalmaz az olasz kivándorlási törvény, valamint a horvát-szlavón kormány által kiadott rendelet is. Egy korábbi belügyministeri rendelet szintén oly értelemben intézkedik, hogy Braziliába csak az útlevéllel biroknak engedtetik meg a kivándorlás.