Képviselőházi irományok, 1901. VI. kötet • 149-177., XXVI-XLVI. sz.
Irományszámok - 1901-153. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a sziszek-caprag vrginmosti helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában
30 153. szám. törvényczikk e rendelkezést hatályon kívül helyezte s felhatalmazta a ministeriumot, hogy a határőrvidéki hálózatnak egyrészt Mitrovictól—Sziszekig, másrészt Sziszektől a károlyváros—fiumei vasút valamelyik állomásáig vezetendő vonalrészeit a határőrvidéki államerdők rendkivüli bevételeinek készletben levő és vasútépítésre fordítható részéből, ennek mérvéig oly módon biztosítsa, hogy az üzletnek átadandó vonalrészek meglevő vasutakkal kapcsolatban legyenek. Az 1880. évi XLIII. t.-cz. 3-ik §-a utasította a kormányt, hogy a sziszek— karolyvarosi vasút tervét és költségszámítását készíttesse el a czélból, hogy ez a vasút a sunja—bródi vonallal egyidejűleg építtessék ki. Az 1887. évi XL VI. t.-cz. egyrészt hatályon kivül helyezte az 1880. évi XLIII. t.-cz. 3-ik §-ának fenti azon rendelkezését, hogy a Sziszektől—Károlyvárosig vezetendő vasút a sunja—bródi vonallal egyidejűleg az állam által építendő ki, másrészt a sziszek—karolyvarosi vonal mielőbbi kiépítése érdekében (2. §.) felhatalmazta a kormányt, hogy ezen vasutvonalat esetleg a helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI. t.-cz. alapján is engedélyezhesse, érintetlenül hagyván egyébként minden esetre az 1881. évi július hó 15-én kelt s az 1882. évi XL. t.-cz. 2. §-a szerint érvényében megerősített cs. és kir. rendelet 7-ik pontjának az 1880. évi XLIII. t.-cz. 5. §-ától eltérőleg tett azon- rendelkezését, mely szerint az említett vasútvonal, — a mennyiben az a volt határőrvidék területén vezettetnék, az ott említett többi feltétel alatt a határőrvidéki beruházási alap terhére lesz kiépítendő. Az 1887. évi XLVI. t.-czikknek eme rendelkezései képezik azt a jogalapot, mely a sziszek—karolyvarosi vasút engedélyezése tekintetében ez időtől fogva mind a mai napig szem előtt tartatott, — s mely jogalap a tényleg fenforgó viszonyoknak is minden tekintetben megfelel. A sziszek—karolyvarosi vasútvonal ugyanis a vasúti hálózat mai fejlettségében, — a zágráb—karolyvarosi vonal, valamint a budapest—dombóvári vonal államosítása, úgyszintén a dugoselo—novszkai vasútvonal kiépítése óta az átmeneti forgalom szempontjából ma már csak alárendeltebb fontossággal bir s az a csekély útrövidítés, melyet e vasút a zágrábi útiránynyal szemben elérhetne, sem közgazdasági, sem pénzügyi szempontból nem indokolhatná azon tetemes befektetéseket, melyeket egy átmeneti főpálya igényelne. Másrészt e vasútnak helyi érdekű vasutként leendő kiépítése egyenesen a határőrvidéki lakosság érdekében is áll, mert ha a sziszek—karolyvarosi vasút az átmenő forgalom czéljaira, miiit főpálya építtetnék, hogy az átmeneti forgalomban érvényesülhessen, a legrövidebb útirányban s a legkedvezőbb lejtviszonyokkal a Kulpa folyó völgyében volna építendő, ez esetben azonban a pálya nem érinthetné épen a volt katonai határőrvidék nevezetesebb pontjait, jelesen Petrinját, Grlinát, Vrginmostot stb. A tisztelettel előadottak szem előtt tartásával maga a horvát-szlavón helyi érdekeltség is belátta azt, hogy a megváltozott vasutforgalom-politikai helyzetre, valamint a beruházási alap vagyoni állására és az államkincstár más irányú nagymérvű igénybevételére való tekintettel egy átmeneti jellegű főpálya meg nem valósítható s arra a jövedelmezőségi kilátások sem nyújtanak jogosultságot, — ennélfogva a határőrvidéki érdekelt községek jól felfogott érdekében is már 1887. év előtt azon fáradozott, hogy Sziszek és Károlyváros között helyi érdekű vasutat létesítsen. Ezen czélzat megvalósítása érdekében Franges Simon zágrábi lakos és érdektársai az 1885. évben előmunkálati engedélyt kértek és nyertek a Sziszektől kiindulva Petrinján, Glinán és Vrginmoston, esetleg Topuskón és Petrovagorán át
