Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-8. Szederkényi Nándor képviselő és társainak válaszfelirati javaslata

8. szám. 41 ime be is következett — az országnak romlását idézték is elő. Pedig nincs semmi kétségünk, hogy ha Felséged atyai szive előtt a magyar nemzet helyzete teljes nyíltsággal föltáratik, Felséged lesz az első, a ki a nemzet bajainak orvoslására a legnemesebb példát nyujtandja. De a baj mindig az volt, hogy a nemzet sohasem nyilatkozhatott meg őszintén és igazán, mert az országgyűlés nem volt a nemzet képviselete, hanem csak a hatalom kirendeltsége. Azért első és elengedhetetlen kellék, hogy az országgyűlés összes alkotása megfeleljen a nemzeti képviselet elvének és követelményeinek. E nélkül csak alakoskodás és ámítás folyik az alkotmányos élet körül. Ma Felséged kormányát nemcsak nem vádolhatjuk erőszakoskodással, de elismeréssel emelhetjük ki a választásoknál tanúsított pártatlanságát és törvénytiszteletét. Ám a mi a kormánynak nem bűne, bűne lehet egy rendszernek. Azért az első kívánságunk, a mit az új országgyűlés elején hangoztatni szükségesnek találunk, az, hogy a mai választási rendszer, a mely a nemzeti akarat érvényesülését lehetetlenné teszi, törültessék el és a mai korszellemhez és a nemzet jogaihoz egyaránt méltó választási törvény alkottassék meg. Sajnálattal láttuk, hogy abban a nagy és változatos munkaprogiammban, melyet Felséged kormánya a megnyitás alkalmából elébünk tárt, nincsen benne a parlamenti reform kérdése. A nemzet iránti kötelesség teljesítése elvész a sok kisebb-nagyobb jelentőségű agenda között, a mely, mint elvégzendő munka felsorolásra érdemesittetett. Hát a választói jog kiterjesztése és a községenkinti szavazás behozatala nincs benne Felséged kormányának munkaprogrammjában ? Pedig valóban megbotránkozással láttuk a lefolyt választásnál is azt a rút munkát, a mely a választások napján a választók etetésével, itatásával és beszállításával járt. A képviselőválasztás a vásári tivornyázások színvonalára szállott alá. Ez az eljárás még mindig tág teret nyit a visszaélésekre és a képviselői állást a vele járó naay költekezés miatt a plutokraták és tőkepénzesek előjogává teszi. De nem is méltó és nincs is semmi jogosultsága annak, hogy a sok ezer választót elvonjuk munkájától és nagy költekezéssel a mérföldekre fekvő választási központokba való utazással gyötörjük. E helyett sokkal helyén valóbbnak és az alkotmány szellemének megfelelőbbnek találjuk azt az eljárást, hogy az a néhány tagból álló szavazatszedő bizottság szálljon ki a községekbe és a szavazást ott ejtse meg a népnek lakóhelyén. De ha »neinzet képviseletéről« beszélünk, ugyan nézzük: kik választják ma a képviselőház többségét? Nem több, mint 3 vagy 400.000 ember. Ezek küldték be szavazatukkal a 15 milliónyi nemzet nevében azt a 270 képviselőt, a kik mint többség törvényeket hoznak, a nemzetre terheket raknak és magukat, mint a »nép képviselői« tüntetik föl. Hát lehet-e joggal mondani, hogy a nemzetnek valódi képviselete még ez a mai többség is? A hivatalok nagy sokasága, a hatalomtól való függés, a választók csekély száma, a kerületek beosztása minden kormány részére akár erőszakkal, akár a nélkül is föltétlenül biztosítja még ma is a többséget. Érthetetlen ma már az a szűkkeblűség, a mit a polgárok nagy részével szemben tanúsítunk. Hát azok, a kik meg vannak fosztva a választói jogtól, nem áldoznak-e vért és vagyont Felséged trónja és a haza biztonsága érdekében? Az egész világ körülöttünk mind előrehaladt a polgári jogok kiterjesztésében, csak az alkotmányosságára büszke magyar nemzetnek kell azt a szégyent megérnie, hogy egy szűkkeblű rendszer a milliók közül csupán néhány százezer, nagy részben befolyásolható, enervált, megvesztegetést tűrő és várókolteriára bízza legdrágább kiucsének védelmét. Mi föltétlenül a községenkinti átalános és titkos szavazati jognak vagyunk hívei, de elvárjuk a kormány és a többség jobb belátásától, hogy a parlamenti reformnak legalább legégetőbb kérdéseivel a legrövidebb idő alatt foglalkozni fog, Képvh. irományi. 1901-1906. I. kötet. 6