Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-5. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirata javaslata

18 5. szám. ipar és kereskedelem kedvezőtlen helyzete Felséged uralkodói gondjainak egyik legfőbbikét képezi és hogy Felséged kormánya is teljes tudatában van ebbeli feladata súlyának. E feladat megoldásának módjára nézve is a legmagasabb trónbeszéd nagybecsű ujj mutatásokat tartalmaz, melyek a mi nézeteinkkel teljes összhangban állanak. Feltétlenül magunkévá teszszük azon álláspontot, hogy a nemzeti termelést és a nemzeti munkát minden irányban és összhangban kell támogatni és készséggel csatlakozunk a kormány gazdasági programmjának azon részleteihez is, melyek Felséged legmagasabb trónbeszédjében elősoroltatnak. Főleg egy kérdés az, melynek szerencsés mogoldása nagyot lendíthetne hazánk anyagi helyzetén és melynek függőben maradása évek óta bénitólag hat legfontosabb érdekeinkre: ez a Felséged monarchiájának két állama közt fenforgó úgynevezett gazdasági kiegyezés ügye. Felséged magyar kormánya e tekintetben már évek előtt egyezkedésre lépett a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok akkori kormányával, és habár ezen egyezkedésben Magyarország nem látta egész terjedelmökben valósítva azon kívánságokat, miket hazánk érdekében támasztani nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, a magyar nemzet túlnyomó többsége, a mennyire annak véleményét ismerjük, mégis hajlandó lett volna ezen egyezkedést magáévá tenni, mihelyt Felséged többi királyságai- és országainak képviselete szintén hozzájárul. A szóban álló ügynek jelenlegi stádiuma törvényes alappal biró, de mégis csak ideiglenes megélhetési módot képez, melynek létrehozataláért Felséged jelenlegi magyar kormányának feltétlen elismeréssel tartozunk, de ezen ideiglenes rendezés nem felel meg teljesen az 1867. évi XII. t.-cz. czélzatainak, mely szerint ezen kérdések a két parlament egybehangzó határozatai alapján mindig meghatározott időre ugyan, de mégis évek hosszabb sorára terjedő érvénynyel megoldandók, hogy az általuk érintett nagyfontosságú érdekekre nézve bizonyos állandóság létesíthető legyen. Magyarország jogi álláspontja e tekintetben világos és megtámadhatlan. Alapját azon törvények képezik, melyeket a magyar országgyűlés hozott és melyeket Felséged dicsőült ősei ismételten szentesitettek. Az 1867 : XII. t.-cz. ezen jogi álláspontot nemcsak hogy nem változtatta, hanem ellenkezőleg a leghatározottabban megerősítette és a 3. §-ban egyenesen hivatkozik a pragmatica sanctióban foglalt azon feltételre, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. Az 58. §-ban pedig visszatér ezen kérdésre és újból megállapítja, hogy »a kereskedelmi ügyek közössége nem foly a pragmatica sanctióból, mert annak értelmében a magyar korona országai mint a fejedelem többi országaitól külön álló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket«. Ezen jogi állásponthoz még ma is feltétlenül ragaszkodunk, de készségesen csatlakozunk az emiitett törvény következő szakaszaiban letett azon felfogáshoz is, hogy Magyarország és Felséged többi országai között az érdekek közös érintkezései fontosak és számosak lévén, vám- és kereskedelmi szerződés kötése mindkét fél érdekében áll, feltéve, hogy ezen szövetség oly feltételek közt köthető, melyeknek előnyei ellensúlyozzák azt az áldozatot, melyet hozunk, midőn önálló intézkedési jogunk és igy hazánk külön erdekeinek teljes terjedelemben való érvényesüléséről bizonyos időre lemondunk. Az igazságosság és méltányosság, melyet a legmagasabb trónbeszéd tőlünk vár, részünkről nem fog hi-myozni, magától értetvén azonban, hogy. — ugyancsak az 1867 : XII. t.-cz. 68. §-a szavaival élve, melyekre az 1899 : XXX. t.-cz. bevezetése egyenesen hivatkozik — »ha és a mennyiben az egyezkedés ném sikerül, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben is sértettnek maradnak«.