Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-5. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirata javaslata

5. szám. 19 Ezen kérdéssel szoros összefüggésben áll ugyancsak az 1899 : XXX. t.-cz. értelmében az általános vámtarifának újból való megállapítása. Nagy megelégedéssel vettük annak kijelentését, hogy ezen kérdés megoldásánál Felséged kormánya a termelés minden ágát, a földmfvelési és az ipari érdekeket egyaránt és összhangban szándékozik megvédeni. Mindazonáltal — tekintettel az Európaszerte észlelhető áramlatra — egy pillanatig sem vagyunk kétségben az iránt, hogy a földmfvelési érdekek azok, melyek itt első sorban veendők tekintetbe, mert a földmívelés még ma is hazánk anyagi jólétének főoszlopát képezi és igy a készülő vámtarifában is első sorban ezt kellend hathatós védelemben részesíteni. Ha ez sikerül, legalább közvetve az ipar érdekeit is mozdítjuk elő, mert ha a földmíves osztály helyzetét minél virágzóbbá teszszük, ez iparczikkeink beifogyasztásának is hasznára fog válni; de e mellett kettőztetett buzgalommal kellend keresnünk és találnunk — a kormánynak éppen úgy, mint a parlamentnek — oly eszközöket és módokat, melyek által hazai iparunk fejleszthető és erősíthető, úgy hogy az, habár nem rögtön, de legalább aránylag rövid idő múlva azon helyzetben legyen, hogy saját erejéből sikeresen vehesse fel a külföldi verseny elleni küzdelmet. ügy a vám- és kereskedelmi szövetség, valamint a vámtarifa ügyének rendezése kell hogy megelőzze azon harmadik nagyfontosságú kérdés tárgyalását, melylyel az új országgyűlésnek már a legközelebbi jövőben foglalkoznia kellend, értjük a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződések kérdését. Ebben a tekintetben a mai helyzet sajnosán hasonlít ahhoz, melyet tizennégy évvel ezelőtt az akkori magyar országgyűlés Felségedhez intézett tiszteletteljes válaszfeliratában jellemzett, midőn fájdalmasan konstatálta, mennyire hátrányos reánk nézve azon kereskedelmi politika, melyet épen azon külállamok követnek, melyekkel hazánk legélénkebb kereskedelmi összeköttetésben áll és melyekkel egyszersmind a legszorosabb politikai barátság fűz össze. Mindazáltal nem mondunk le arról a reményről, hogy, valamint a kereskedelmi politika nem szabad hogy káros visszahatással legyen azon nemcsak az uralkodók személyes barátságában, hanem a népek érzelmeiben is gyökerező szövetségi viszonyra, mely évtizedek óta az európai békének egyik főbiztositékát képezi, úgy ezen szövetségi viszony talán mégis enyhitőleg fog hatni azon ellentétekre, melyek a jelen pillanatban a kereskedelmi politika terén még fenforognak. Ha pedig ezen remény, a mit nem akarunk hinni, nem teljesülne, akkor ma is csak ismételhetjük azt, a mit a magyar képviselőház 1887-ben kijelentett, hogy az ilyen nem kivánt és nem várt esetre »gondoskodnunk kellene oly eszközökről, melyek a reánk háramló és általunk teljesen meg nem szüntethető kárt a lehető legkisebb mértékre szállítják le s e végre hozzá kellene nyúlnunk esetleg oly fegyverekhez is, melyeket az elméletben nem helyeslünk, de melyeknek megragadására az önvédelem bennünket kényszerit«. A mi a Horvát-Sdavonországokkál létesítendő pénzügyi egyezményt illeti, teljesen osztjuk Felségednek azon reményét, hogy kölcsönős jóakarattal sikerülni fog ezt a kérdést is az igazság és méltányosság alapján megoldani. Bátran állithatjuk, hogy részünkről ezen jóakarat végigvonul valamennyi egyezségen, mely az 1868 : XXX. t.-czikktől kezdve a legújabb időig a szorosabb értelemben vett Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt létrejött. Őszintén óhajtjuk ezen társországok felvirágzását és hogy ezen czél eléressék, mindenkor elmentünk és ezentúl is el fogunk menni a méltányosságnak legvégső határáig, valamint másfelől örömmel konstatáljuk, hogy ezen őszinte jóindulatunk elismerése HorvátSzlavonországokban is mindig nagyobb tért foglal és igy bizton remélhető, hogy 3*