Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

12. szám. 143 csak a vármegyei tisztviselők egész sora (alispán, árvaszéki elnök, főügyész), de szabadul maga a vármegye is. Hogy ez a felelősség visszaélés esetén mily végzetes súlylyal nehezedik a törvényhatóságokra és a tisztviselőkre, azt szomorúan mutatják azok az esetek, a hol egy-egy bűnös cselekmény következtében az ellenőrzésre hivatva volt tisztviselők állásukat, vagyonukat veszítették, maga a vármegye pedig ilyenkor nemcsak vagyonának egy részét vesztette el, hanem a kárösszeg fedezésére súlyos pótadókat volt kénytelen kivetni. A tervbe vett reform nyomában üdvös javulás várható abban az irányban is, hogy az állami kezelésbe való átvétel alkalmával a vármegyei pénztárak, alapok és a gyámpénztárak állapotáról országszerte a legrészletesebb és teljesen megbizható tájékozás lesz szerezhető s ily módon a számadások és különösen a gyámpénztári mérlegek reális alapon lesznek elkészithetők. A vármegyei pénztárakban kezelt alapoknak, letéteknek, valamint a gyámpénztárnak átadása a pénztári naplók, főkönyvek és számadások alapján a vármegye megbízottjainak megfelelő közreműködésével fog történni. Az átadásnál követendő eljárás részletes módozatait a belügyminister és a pénzügyminister rendeleti utón fogják szabályozni. Az átszámolás különösen a gyámpénztárnál, a gyámoltak és gondnokoltak követelésének megállapításával és a gyámpénztári fedezeteknek számbavételével, annak megvizsgálása mellett fog történni: vájjon a fedezetül kijelölt követelésekről szabályszerű okmányok vannak-e kiállítva és hogy a fedezetet képező adóslevelek a törvényben meghatározott módon kellően biztosítva vannak-e? A pénztár-átadásnak ily módon való pontos és a legapróbb részletekre kiterjedő foganatosítása már abból a szempontból is szükséges, hogy a megállapítandó adatok alapján a vármegye (árvaszék) az esetleg szükséges intézkedésekét (peres eljárás, kártérítési felelősség kimondása, hátralékos kamatok behajtása, nagykorúságukat elért egyének pénzének és pénzértékének kiadása) megtehesse és hogy a vármegye és az állam között egyes fedezeti tételeknek behajthatatlansága miatt a jövőre minden vitás jogkérdésnek eleje vétessék. A törvényjavaslat egyik nagy horderejű újítása a járási számvevői intézmény meghonosítása. A községekről szóló 1886 : XXII. t.-cz. 109—147. §-ai egészben véve helyes alapokra fektették a községi háztartás intézésének módját és úgy a vagyon s pénzkezelés, mint a számvitel tekintetében megfelelő intézkedéseket tartalmaznak arra nézve, hogy ezek alapján a községek háztartása az állam fejlődő igényeivel lépést tartani és tovább haladni birjon. De bár a községi törvény idevonatkozó rendelkezései általában megfelelők és bár a belügyi kormány a törvény 140. §-a értelmében alkotott s a pénztári kezelés és számvitel módjáról szóló vármegyei szabályrendeletek erélyes végrehajtásának folytonos követelése' által állandóan oda törekedett, hogy a községi közigazgatásnak ez az ágazata a fejlődő igényekkel lépést tartson: mégis tény az, hogy a közigazgatás területén épen a háztartás vezetése és intézése az, a melyhez legtöbb szó fér s a melylyel szemben a minden oldalról felhangzó panaszok sok tekintetben jogosultsággal birnak. Ennek okai pedig nem a törvény szervezeti hiányában, hanem a végrehajtás fogyatékosságában rejlenek. A községi törvény határozmányai szerint ugyanis a községi vagyonnal maga a község rendelkezik, s a vagyon- és pémtári kezelés, valamint a számvitel a községi elöljárók kezébe van letéve; azonban ezek nagy részének hiányos szakértelme és járatlansága már eleve kizárja azt a rendezettséget, mely egy jól vezetett háztartásnak alapfeltétele. A községi elöljáróságnak