Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

144 12. szám. '• \ "'"• rendszerint egyetlen szakképzett tagja: a községi jegyző a háztartás intézésével és a vagyonkezeléssel a szükséges mértékben nem foglalkozik, de nem is foglalkozhatok, mert az állami, törvényhatósági és községi közigazgatás terén őt terhelő végrehajtás összes munkaerejét és munkaidejét igénybe veszi. A háztartás ügyei, a vagyon- és a pénzkezeléssel járó teendők ekként sokszor a még irni és olvasni sem tudó oly községi esküdtek kezébe jutnak, a kiktől a törvényeknek és szabályoknak azt az ismeretét, a felelősségnek azt a tudatát, mely szerint tisztökben eljárni kellene, követelni sem lehet. De még nem ez a legnagyobb baj, mert az alkalmas községi elöljárók kiválasztása, begyakorlása és kitanitása által tagadhatatlanul jobb eredményeket lehetne elérni. A legfőbb baj az ellenőrzésnek csaknem teljes hiányában rejlik. Az avatatlan, sokszor lelkiismeretlen és megbízhatatlan egyének legtöbbször még a felelősség tudatával sem birva, nagy értékeket és összegeket kezelnek a nélkül, hogy vagyon- és pénztári kezelésük, számvitelük komoly és beható ellenőrzés alatt állana. Első és közvetetlen ellenőrző hatóság: a községi képviselő-testület. Azonban az elöljáróság rendszerint a képviselő-testület képére alakulván, ez utóbbi, még ha a testületi ellenőrzésnek egyáltalán volna is némi hatálya, a jelzett oknál fogva ebbeli feladatát a lehető leglazábban gyakorolja. A következő ellenőrző hatóság: a főszolgabíró, a ki az 1886:

XXI. t.-cz. 71. §-a értelmében a hatósága alatti községekre általában felügyel, de ez a felügyelet a községi háztartás, vagyon- és pénzkezelés intézésére a gyakorlati életben alig terjed ki. Nem a főszolgabirákon múlik ez, a kiket az állami, törvényhatósági és községi közigazgatásnak mindinkább bürokratikusabbá vált feladatai — mindaddig, mig az 1901.-XX. t.-cz. teljesen végrehajtva nincs — csaknem állandóan hivatalukhoz kötnek, hanem legtöbbször a járások nagyságán, a községek nagy számán, mely körülmény nem engedi meg, hogy a főszolgabíró kiszállásai alkalmával az egész községi háztartást, vagyon- és pénzkezelést felölelő ellenőrzést teljesítsen. A községi elöljáróság többféle pénztárt kezel; — az elszámolás szétágazó, bonyodalmas, folytonos és részletekre kiterjedő megvizsgálása tehát igen sok időt és számviteli képességet igényelne; — már pedig a főszolgabiráknak e feladat teljesítésére sem érkezésük, sem szakképzettségük nincsen, ezért a hivatalos kiszállások alkalmával rendszerint csak az általános közigazgatás menetét vizsgálják, mig a községi háztartás, vagyon- és pénzkezelés vizsgálata legtöbbször elmarad, vagy tartalmatlan alakisággá zsugorodik. Következnek az ellenőrzés fokozatán a községtől távolabb eső hatóságok: az alispán és a törvényhatósági bizottság. Az alispán ebbeli feladatát az 1886 : XXI. t.-cz. 68. §-ának r) pontja állapítja meg, mely szerint a községek belső ügyvitelének és pénzkezelésének időszakonkénti megvizsgálásáról gondoskodni tartozik. A gyakorlati életben azonban a törvény ebbeli rendelkezése is alig érvényesül, mert az alispán, ha évenként egyegy községbe kiszáll is, vizsgálata csak a közigazgatás általános menetére és az ügyvitelre terjed ki; a vármegyei számvevőség pedig a központban állandóan elfoglalva és e téren csak a legritkább esetekben lévén igénybe véve: a központi ellenőrzés gyakorlati eredményeket alig mutathat fel. Az utolsó ellenőrző hatóság a vármegyei törvényhatósági bizottság, mely a községi törvény 126. §-a értelmében a költségvetést, a 143. §. értelmében pedig a számadásokat vizsgálja felül. Eltekintve attól, hogy ily okmányszerű felülvizsgálatnak a községi háztartás, vagyon- és pénzkezelés ellenőrzése körül vajmi kevés eredménye lehet, még ezt a kis eredményt is elenyészteti a vizsgálatnak az a módja, mely szerint a községi