Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

I 142 12. szám. A -vármegye tulajdonjoga érintetlen marad, a vagyon felett való szabad rendelkezést pedig — természetesen a vonatkozó törvények határain belül — jövőre is a vármegyék fogják autonóm jogkörükben gyakorolni. Már pedig elméletileg és gyakorlatilag is tisztán áll az, hogy a jól felfogott önkormányzat lényeges tartalma: a vagyon és a pénzek felett való rendelkezésben, nem pedig azok kezelési módjában rejlik. A vármegyék tehát a fennálló törvények és szabályrendeletek korlátai között ezentúl is önállóan rendelkeznek vagyonukkal és alapjaikkal; intézkednek pénzeiknek és a gyámpénztár pénzének mikénti gyümölcsöztetése iránt. A törvényjavaslat kifejezetten érvényben hagyja továbbra is a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, az alispánnak és a főszolgabírónak mindazon jogait és kötelességeit, melyek őket a községek (rendezett tanácsú városok) vagyonkezelésének ellenőrzése és felügyelete tekintetében törvény szerint megilletik. A vármegyei törvényhatósági bizottságnak a községi költségvetések és zárszámadások felülvizsgálása, jóváhagyása és, az ebből folyó intézkedések körül fennálló jogkörét ez a javaslat legtávolabbról sem csorbitja. Mindezekre nézve csak annyiban fog változni a helyzet, hogy az ellenőrzés és felügyelet terén szükséges közigazgatási segédszolgálat szakszerű teljesítésére az állam saját közegeit bocsátja rendelkezésre. A pénzkezelésnek és számvitelnek czélba vett reformja szigorú felügyeletet szervez az egész vonalon a mai 'rendszer hiányos felügyelete helyébe; általános rendszert, tiszta, áttekinthető kezelést teremt a sok helyen rendetlen, zavaros pénzkezelés helyett; a lassú és felületes ellenőrzést a helyi befolyásoktól ment, gyors és szakszerű ellenőrzés váltja fel; elvonja száz és száz milliónak kezelését az egyéni bizalomra alapított ellenőrzés alól, hogy helyébe a pénzkezelést oly rendszer keretébe illeszsze, a mely a benne rejlő okokból a lehetőség legszűkebb határai közé igyekszik szorítani a visszaélések elkövethetését. Ez a kezelési reform biztosítja, hogy a vagyonkezelésre vonatkozó törvényeket, továbbá a vármegyének törvényes akaratát, a mint az a szabályrendeletekben és a jogerős határozatokban kifejezésre jut, a vármegyének saját közegei is tiszteletben tartsák, a megállapított költségvetési előirányzatokhoz szigorúan alkalmazkodjanak ; — biztosítja ez a reform az alapok- és alapítványoknak rendeltetésszerű kezelését; — lehetetlenné teszi, hogy jóvá nem hagyott, vagy a jóváhagyottnál magasabb vármegyei pótadók szedessenek; — biztosítja a közpénztári és a gyámi számadások szakszerű, beható megvizsgálását; — megszünteti azt a törvényellenes állapotot, hogy az önjogúságokat már rég elért egyének pénzeiket és pénzértékeiket a gyámpénztárbői néha' csak évtizedek múlva, vagy egyáltalán nem kapták meg. A tervezett reformban hatalmi kérdésről, hatalmat adó jogról nincs szó. Csak terhet ró ez az államra és felelősséget. Minden rendelkezési jog ott marad a törvényhatóság kezében, az államra csak a kezelés feladata és a gazdálkodás ellenőrzése hárul. Az illető vármegyei tisztviselők (alispán, árvaszéki elnök) megszabadulnak a pénzkezelés nyűgétől, a pénzkezelésben való közreműködéstől és a folytonos ellenőrzés kötelességeitől. Mentesülnek oly munkától, a mely nem egyszer megbénította működésüket, felemésztette munkájuk javát a nélkül, hogy ez a szakértelem nélkül teljesített munka eredményes lett volna, elvonta őket valódi hivatásuktól és a gondjaikra bizott közigazgatás tényleges vezetésétől. Azon előnyök között, a melyeket az állami pénzkezelés magának a vármegyének biztosit, talán egy sem szembeszökőbb, mint az, hogy annak következtében a pénzkezelésből jövőre előállható minden kártérítési felelősségtől szabadul nem-