Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.
Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról
12. szám. 141 arról, hogy az a szervezet, a mely a vármegye saját vagyonkezelésének ellenőrzésére és közvetlen számvitelére hivatva van és a melynek e mellett kiváló feladata, hogy a vármegye felügyelete alatt levő autonóm testületek, rendezett tanácsú városok és községek vagyonkezelését is ellenőrizze: ezt a munkáját szakértelemmel és szabatosan teljesitse. Tapasztalati igazság, hogy minden ellenőrzés annál hatályosabb, minél közelebb működik az ellenőrzendő cselekményhez és annál sikeresebb, minél gyorsabban követi a cselekményt; hogy továbbá csakis akkor lehet eredményes, ha tartósan, a maga összefüggésében kiséri figyelemmel a kezelést. Ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy a kormányhatósági felügyelet, — bármily beható legyen is az — soha sem pótolhatja a rendszeres helyi ellenőrzést, mert nem rendelkezik a közvetlenség eszközeivel. És azért, fűzze bár a kormány a rendeletek ezer szálával magához a helyi igazgatást, fejleszsze bár a végletekig a központi bürokracziát, irja bár elő a legapróbb részletekig a vizsgálatoknál követendő eljárást, unszolja és zaklassa a kimerülésig az alsóbb hatóságokat az ellenőrzés szigorúbb foganatositására, terjesztessen bár fel magához még annyi jelentést és rovancsolási jegyzőkönyvet: abbeli igyekezete, hogy mindent lásson, kárba veszett, mert a vagyonkezelésről igaz képet nyerni csak állandóan és közvetetlenül gyakorolt helyi ellenőrzés utján lehet. A vármegyei törvényhatóságoknál jelenleg is működik számvevőség, mint a helyi ellenőrzés szerve, de azért igazságtalanság lenne a sok bajnak és visszaélésnek okát kizárólag a vármegyei számvevőségekben keresni. Nemcsak az emberekben, hanem a rendszerben is volt hiba. Az 1883. évben kiadott pénzkezelési szabályzat, — a melynek különben számos, felette lényeges rendelkezése nem egy tőrvényhatóságnál ma sincsen végrehajtva, — elavult, mert az előzetes és utólagos ellenőrzés legfőbb biztositékát: a főkönyvek vezetését nem az ellenőrzésre hivatott számvevőségre bizta, hanem a pénztárra, vagyis a számadók kezében hagyta. Ez a törvényjavaslat nemcsak arra nyújt módot, hogy a számvevőség a kellő szervezettel birjon, hanem egyúttal lerakja egy helyes ellenőrzési rendszernek alapjait is. így a kormányhatósági felügyelet is sikeresebben lesz gyakorolható. Az 1886 : XXI. t.-cz. 4. §-a alapján ministeri kiküldöttek által foganatosított helyszíni vizsgálatok üdvösek voltak ugyan abból a szempontból, hogy a bajokat feltárják, azokat megállapítsák és a javításra irányuló intézkedéseket megjelöljék; azonban szórványos jellegüknél és ama, körülménynél fogva, hogy a kiküldött a múltra visszamenőleg a kezelést rendszeres vizsgálat alá nem vonhatta és hogy expositurákat a ministerium a helyszínén nem hagyhatott: az állami felügyeletet ily alapon állandósítani nem lehet; — ezek a vizsgálatok inkább csak a kormányhatósági felügyelet segédeszközének tekinthetők, már azért is, mert csak korlátolt mértékben foganatosíthatók. Az egész vonalon mutatkozó, állandósult bajok az e törvényjavaslatban tervezett módon gyökeresen orvosolhatók lesznek. Ezért követeli is a reformot, saját kárán okulva, a közvélemény nagy része ; de követeli mindenek felett a tényekben rejlő kényszerűségnek ereje. Ily körülmények között a pénzügyminister úrral egyetértőleg, a reánk nehezedő felelősség tudatában, kötelességünknek tartottuk a pénzkezelés és számvitel reformját már most — az általános közigazgatási reformot megelőzőleg — előkészíteni s az idevonatkozó javaslatot benyújtani. Ez a javaslat életbeléptethető az önkormányzati jogok csorbítása nélkül, egyszerű alaki kérdésről, csupán a kezelés alaki változásáról lévén szó.
