Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.
Irományszámok - 1896-1063. Törvényjavaslat a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról
1063. szám. 51 bürokracziát, irja bár elő a legapróbb részletekig a vizsgálatoknál követendő eljárást, unszolja és zaklassa a kimerülésig az alsóbb hatóságokat az ellenőrzés szigorúbb foganatosítására, terjesztessen bár fel magához még annyi jelentést és rovancsolási jegyzőkönyvet: abbeli igyekezete, hogy mindent lásson, kárba veszett, mert a vagyonkezelésről igaz képet nyerni csak állandóan és közvektlenül gyakorolt helyi ellenőrzés utján lehet. A vármegyei törvényhatóságok mellett jelenleg is működik számvevőség, mint a helyi ellenőrzés szerve, de azért igazságtalanság lenne a sok bajnak és visszaélésnek okát kizárólag a vármegyei számvevőségekben keresni. Nemcsak az emberekben, hanem a rendszerben is volt hiba. Az 1883. évben kiadott pénzkezelési szabályzat, a melynek különben számos, felette lényeges rendelkezése, nem egy törvényhatóságnál ma sincsen végrehajtva, elavult, mert az előzetes és utólagos ellenőrzés legfőbb biztositékát: a főkönyvek vezetését nem az ellenőrzésre hivatott számvevőségre bizta, hanem a pénztári tisztségre, vagyis a számadóknak kezében hagyta. Ez a törvényjavaslat nemcsak arra nyújt módot, hogy a számvevőség a kellő szervezettel birjon, hanem egyúttal lerakja egy helyes ellenőrzési rendszernek alapjait is. így a kormányhatósági felügyelet is sikeresebben lesz gyakorolható. Az 1886 : XXI. t.-cz. 4. §-a alapján ministeri kiküldöttek által foganatositott helyszini vizsgálatok üdvösek voltak ugyan abból a szempontból, hogy a bajokat feltárják, azokat megállapítsák és a javításra irányuló intézkedéseket megjelöljék, azonban szórványos jellegüknél és ama körülménynél fogva, hogy a kiküldött a múltra visszamenőleg a kezelést rendszeres vizsgálat alá nem vonhatta és hogy expositurákat a ministerium a helyszínén nem hagyhatott: az állami felügyeletet ily alapon állandósítani nem lehet; — ezek a vizsgálatok inkább csak a kormányhalósági felügyelet segédeszközének tekinthetők, már azért is, mert csak korlátolt mértékben foganatosíthatók. Az egész vonalon mutatkozó, állandósult bajok gyökeresen orvosolhatók e törvényjavaslattal. Ezért követeli is a reformot, saját kárán okulva, a közvélemény nagy része, de követeli mindenek felett a tényekben rejlő kényszerűségnek ereje. Ily körülmények között a pénzügyminister úrral egyetértőleg, a reánk nehezedő felelősség tudatában kötelességünknek tartottuk a pénzkezelés és számvitel reformja iránt e törvényjavaslatot a Ház asztalára letenni, — függetlenül a tanulmányozás és az előmunkálatok stádiumában levő általános közigazgatási reformjavaslatoktól. Ez a javaslat életbeléptethető az önkormányzati jogok csorbítása nélkül, egyszerű alaki kérdésről, csupán a kezelés alaki változásáról lévén szó. A vármegye tulajdonjoga érintetlen marad, — a vagyon felett való szabad rendelkezést pedig — természetesen a vonatkozó törvények határain belül, — jövőre is a vármegyék fogják autonóm jogkörükben gyakorolni. Már pedig elméletileg és gyakorlatilag is tisztán áll az, hogy a jól felfogott önkormányzat lényeges tartalma: a vagyon- és a pénzek felett való rendelkezésben, nem pedig azok kezelési módjában rejlik. A vármegyék tehát a fennálló törvények és szabályrendeletek korlátai között ezentúl is önállóan rendelkeznek vagyonukkal, alapjaikkal és intézkednek pénzeiknek és a gyámpénztár pénzének mikénti gyümölcsöztetése iránt is. A törvényjavaslat kifejezetten érvényben hagyja továbbra is a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, az alispánnak és a főszolgabírónak mindazon jogait és kötelességeit, melyek őket a községek (rendezett tanácsú városok) vagyonkezelésének ellenőrzése és felügyelete tekintetében törvény szerint megilletik. A vármegyei törvényhatósági bizottságnak a községi költségvetések és zárszámadások felülvizsgálása, jóváhagyása és az ebből folyó intézkedések körüli jogkörét ez a javaslat legtávolabbról sem csorbitja. 7*
