Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.
Irományszámok - 1896-1062. Törvényjavaslat a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról
1062 szám. 27 szintén a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségeire lesz fordítandó; így tehát a vármegyei gyámpénztári tartalékalapok kétféle alakban járulnak hozzá a 7 éven felüli gyermekek védelmének költségeihez: először közvetve, az állami költségvetésbe ezen a czimen felvett összeggel, melyet az államnak tulajdonképen a gyámpénztári tartalékalapból fedezett közigazgatási költségekre kellene fordítani, s másodszor közvetlenül, a közigazgatási költségek által le nem kötött feleslegükkel. Ha a gyámpénztári tartalékalapokból kikerülő összegekből s az e czélra fordítható alapítványokból, alapokból és adományokból a kiadások fedezhetők nem lennének, a még fennmaradó községi terhek egyenletes megosztása végett a vármegye elrendelheti a területén fekvő összes községek szövetkezését s erre a czélra pótadót vethet ki. Ez a pótadó azonban legfeljebb l°/oot tehet ki. Alig szükséges említenem, hogy mindazok a feladatok, melyeket e törvényjavaslat maga elé tűzött s a melyek megoldására a hivatalos tényezők közreműködését szabályozza, még a javaslatban tervezettnél sokkal nagyobb anyagi áldozatok mellett sem bírnának megvalósulni ha a törvényben nyilvánuló állami akaratnak a társadalom nem siet segítségére. Már »az állami gyermekmenhelyekről* szóló törvény javaslatának indokolásában kifejtettem, hogy a menhelyek felállitásával a társadalom közreműködését nemcsak mellőzni nem szándékozom, hanem inkább éleszteni óhajtom s kifejezést adtam annak a várakozásnak, hogy a talált és elhagyatott gyermekek védelmében a társadalom hathatósan fogja az állam tevékenységét támogatni. Most csak ismételhetem azt a reményt, hogy az államnak ez irányú actiója a társadalmat csak annál inkább emlékeztetni fogja kötelezettségeire s hogy a gyermekvédelem ügye méltó lesz á magyar társadalomhoz. Erre a várakozásra a múlt tapasztalatai is feljogosítanak, mert a társadalmi tevékenység eddig is sok üdvöset alkotott ezen a téren. Igaz, hogy nálunk a magánjótékonyság terén még sok a rendszertelenség, a terv nélküli kapkodás; mindennek oka azonban a társadalmi jótékonyság szervezetlensége. Az állami működésnek kiterjedtebb alapokra fektetése és ezzel párhuzamosan s kölcsönhatásban a társadalmi tevékenység szervezése az, a mit a jövőtől remélünk, hogy azok az emberbaráti, társadalompolitikai és nemzeti érdekek, melyeknek szolgálatára e javaslat is készült, minél teljesebb kielégítést nyerjenek. Ezeknek általánosságban előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes §-ainak indokolásaként még a következőket van szerencsém előadni: í. §. ' /' _ •--' A törvényjavaslat l.'§-a mindenekelőtt meghatározza azt, hogy mely gyermekek tartoznak a megalkotandó új törvény védelme alá; másodszor megállapítja a védelem szervezését. A törvényjavaslat első sorban azoknak a gyermekeknek folytatólagos gyámolitásáról kivan gondoskodni, a kik az állami gyermekmenhelyekbe mint talált vagy hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek 7 éves koruk betöltése előtt felvétettek, feltéve, hogy ezen életkor betöltésével törvényhatósági vagy magánárvaházban, avagy valamely más jótékony intézetben vagy egyesületnél el nem helyezhetők Igen természetes, hogy a törvényjavaslat első sorban azon gyermekek további védelmét kívánja biztosítani, a kiknek megmentése érdekében az állam már áldozatokat hozott s akiket igen hátrányosan érhetne az a változás, mely az eddigi biztos védelem helyett a bizonytalan községi közsegélyre bizná sorsukat. Ezeken felül kiterjed azonban a védelem azokra a gyermekekre is, akiket már 7 éven felüli korukban nyilvánított a hatóság elhagyottaknak. Nem állana ugyanis összhangban a huma'nismus követeléseivel, ha ezek a gyermekek kevesebb figyelemben részesülnének csak azért, mert elhagyott voltuk később állapíttatott meg. 4 *
