Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.
Irományszámok - 1896-1062. Törvényjavaslat a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról
28 1062. szám. Mennyi lesz azon gyermekek száma, kik a hozandó törvény védelme alá fognak esni, csak nagyon hozzávetőleg lehet megállapítani. Azon 7 éven aluli gyermekek száma, kik ez idő szerint részint a Fehér-Kereszt és az Országos Első Gyermekmenhely-egyesület közvetítésével, részint egyébként az országos betegápolási alap terhére gondoztatnak — ideértve azokat is, a kiknek az emiitett alap terhére való gondozása még nincs végleg engedélyezve s ügyük még elintézés alatt áll — mintegy 15.000-re rug. Ezek a gyermekek fognak majd előreláthatólag az állami gyermek-menhelyekben elhelyezést nyerni. S mivel a 7 —15 év közötti gondozottaknak zöme is bizonyára a már 7 éven alul "gondozás alá vett gyermekekből fog kikerülni: valószínű, hogy azoknak a gyermekeknek létszáma, a kikről e törvényjavaslat intézkedni kivan, szintén az emiitett szám körül fog mozogni. A mi a védelem szervezését illeti, főkérdés az, vájjon szükséges-e, hogy a 7 éven felüli gyermekek gondozására külön intézetek (árvaházak) rendeztessenek be, vagy az 1901: VÍII. t.-cz. alapján felállítandó gyermekmenhelyek szolgáljanak-e egyúttal a 7 évet betöltött gyermekek védelmének központjául? A védelemnek egy intézetben való egyesítése mellett szól két igen lényeges szempont; az egyik gazdasági természetű, a másik a gondozás alatt álló gyermekek fejlődésének érdeke. Gazdasági szempontból ugyanis kétségkívül megtakarítás érhető el az által, ha ugyanazok a személyi és dologi berendezések, melyeket a 7 éven aluli gyermekek menhelyei jórészben a nélkül is szükségessé tesznek, a magasabb életkorban levő gyermekek gondozásánál is felhasználtatnak. így mindössze arra van szükség, hogy a kérdéses berendezések bizonyos fokig bővebben és nagyobb arányban rendszeresittessenek ; sem az első beruházás költségei, sem az administratio rendes kiadásai nem fognak azonban távolról sem abban az arányban emelkedni, mint ha a 7 éven felüli gyermekek részére külön intézeteket létesítenénk. A gyermekek szellemi és kedélyi fejlődése szempontjából is mindenesetre kívánatos azonban, hogy nevelésük és gondozásuk vezetése terén bizonyos állandóság legyen uralkodó s hogy főként azok, a kik az intézeten belül ápoltatnak, 7-ik életévük betöltésével ne legyenek kitéve a megszokott környezet változásával járó megrázkódtatásnak. Ezért a törvényjavaslat szerint a védelem központja a 7 éven felüli gyermekekre nézve is az állami gyermekmenhely marad. Igen természetes azonban, hogy a mennyiben a 7 éven felüli gyermekek gondozása másként megfelelően biztositható, igy nevezetesen a gyermek valamely jótékony egyesületnél vagy intézetnél, törvényhatósági vagy magánárvaházban elhelyezést nyerhet, első sorban ezt az utóbbi elhelyezési módot kell igénybe venni. Az állami gyermekmenhely czélja nem lehet az, hogy a hasonló rendeltetésű más intézetektől, legyenek ezek akár társadalmi, akár hatósági jellegűek, a gyermekeket elvonja, hanem csak az, hogy segítsen azon a ponton túl is, a hol a többi tényezők ereje már nem birja a szükséges segítséget nyújtani. A hasonló irányú intézmények száma hazánkban eléggé tekintélyes; ezek az intézetek remélhetőleg szintén részt fognak venni az állami gyermekmenhelyekben megmentett gyermekek további gondozásában. 2. §. Az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901 : VIII. t.-cz. 2. §-a a 7 éven aluli gyermekek gondozásának módját illetőleg akként intézkedett, hogy a gyermekmenhelyek falain belül csupán a beteg, gyenge fejlettségű, különösebb ápolást és orvosi gondozást igénylő gyermekek tartatnak; a többiek rendszerint az intézeteken kivül helyeztetnek el. Kérdés, hogy akkor, midőn a gyermek a 7-ik életévén túl van, felmerül-e szüksége annak, hogy az ellátás módja, mely eddig rendszerint az intézeten kivüli elhelyezésben állott,
