Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.
Irományszámok - 1896-1062. Törvényjavaslat a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról
1062. szám. 23 1-ső melléklet az 1062. számU irományhoz. Indokolás, „a közsegélyre szoruld 7 éven felüli gyermekek gondozásáról" szóló törvényjavaslathoz. Az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901 : Vili. t.-cz. meghozalalával a 7 éven aluli elhagyott gyermekek gondozásának ügye megnyugtató megoldást nyert. Már ezen törvény javaslatának országgyűlési tárgyalása alkalmával kijelentettem azonban, hogy az állam gyermekmentési actióját ezzel a törvénynyel befejezettnek egyáltalán nem tekintem, s hogy komolyan foglalkozom azzal a kérdéssel, mikép kellene a 7 éven felüli gyermekek sorsának lehető biztositásáról is gondoskodni. Ez a kijelentésem annak idején' osztatlan helyesléssel találkozott s én a rendelkezésemre álló idő rövidsége mellett is rajta voltam, hogy a kérdés ne sokáig maradjon a tervezés és megfontolás stádiumában, hanem — : ha kezdetben szerényebb alakban is <— mielőbb kielégítő gyakorlati megoldást nyerjen. Ennek a törekvésnek eredménye ez a törvényjavaslat, melyet most a tisztelt képviselőház asztalára teszek. Annak okát, hogy miért tartottam szükségesnek a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozásának törvénynyel való szabályozását, s hogy miért siettem az erre vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésével: alig szükséges tüzetesebben fejtegetnem. »Az állami gyermekmenhelyekről* szóló s ma már végrehajtás alatt álló törvény jóformán czélját tévesztené s azok az áldozatok, melyeket a 7 éven aluli gyermekek megmentése érdekében hozunk, úgyszólván kárbavesznének, ha - az emiitett törvénynyel megindított actio természetes továbbfejlesztéseként — a 7 éven felüli gyermekek gyámolitásának kérdése is nem nyerne megnyugtató szabályozást. Alig lenne ugyanis értelme a 7 éven aluli gyermekek megmentésének, ha a 7 évet meghaladott gyermeket, ki a gyámolitásra még mindig nagy mértékben rászorul, kitaszitanók arról a helyről, mely eddig az életkorig menedékéül szolgált s bizonytalan sorsára biznók. Ennek az eljárásnak legfeljebb az lenne az eredménye, hogy a gyermekhalandóság százaléka az első életévekben apadna ugyan, de a 7-ik életév betöltése után következő időben annál inkább emelkednék; hogy továbbá szaporodnék az elzüllött gyermekek száma és javítóintézetek felállítására kellene fordítanunk azt a pénzt, melyet a kiterjedtebb gyermekvédelem megvalósítása útján jóval hasznosabb és észszerűbb módon lehet gyümölcsöztetni.
