Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 211 sági közegek — tartalom és idő tekintetében — kellően elvégezni alig képesek, néhol pedig teljesen képtelenek: a felelősségre vonás kérdésében — a súlyosabb beszámítás alá eső esetektől eltekintve, — nem mindig lehet eljárni azzal a szükséges szigorral, mely a megbízható és gyors elintézés biztosításának egyik feltétele. Jövőre azonban, midőn a bürokratizmus kinövéseitől megtisztított s a fejlődött viszonyokhoz idomított közigazgatási eljárás terén a tisztviselőkre csak a valóban szükséges és annyi munka fog hárulni, a mennyinek jó és gyors elintézése igazi hivatásukkal és munkaidejükkel összhangban áll, akkor a túlterheltség enyhítő körülménye megszűnvén, már a legkisebb mulasztás esetében is a teljes szigor feltétlenül érvényesülni fog. * * * A vármegyei (központi és járási) és a községi közigazgatás közötti szoros kapcsolatból, valamint az ügyvitel lehető egyöntetűségének általános szükségességéből önként következik, hogy — bár mindenkor figyelemmel leszek a községeknek igen eltérő viszonyaira, — lényegileg a fentebbi irányelvek fognak vezérelni a községi (kör-) jegyzői ügyviteli szabályzat megalkotásánál is, melyben a többek között arról is gondoskodni fogok, hogy a jegyzők által a felek javára végzett u. n. írásbeli magánmunkálatok díjai bizonyos csoportok vagy osztályok szerint meg legyenek állapítva, s így ezen a téren is a kellő ellenőrzés biztosítása mellett az esetleges visszaélések lehetőleg korlátoztassanak. * * * Ami a törvényhatósági közigazgatási bizottságok ügyviteli szabályzatát illeti, ennek egységes megalkotását az ügyvitel egyöntetűségének általános szükségességén kivül még különösen is indokolja az a sajátos és fontos helyzet, melyet ezen testületi szerv részint hatáskörénél, részint vegyes alkotóelemeinél fogva a helyi közigazgatásban elfoglal. A közigazgatási bizottság és az ennek kebeléből alakított albizottságok ügyvitelére vonatkozólag törvényeink és rendeleteink tartalmaznak ugyan egyes rendelkezéseket, sőt néhány közigazgatási bizottságnak önálló ügyviteli szabályzata is van; mindezek azonban annyira elszórt és elszigetelt intézkedések, hogy a szó helyes értelmében vett ügyviteli szabályzatot még akkor sem pótolnák, ha ennek megalkotását az egységes szempont nem is kívánná. Ha a vármegyei központi és járási ügyviteli szabályzatok egységes megalkotását a társhatóságokkal való szükségszerű érintkezés és a közigazgatás területén szüntelenül tapasztalható kölcsönhatás is indokolja: akkor ezek az indokok kétszeres súlylyal bírnak a közigazgatási bizottságra nézve, egyrészről annak összealkotásánál, másrészről azon viszonynál fogva, mely a közigazgatási bizottság és az állami hivatalok, továbbá a törvényhatóság, valamint a helyi közigazgatási szervek között fennáll. Ezért kérem a törvényhozás felhatalmazását arra is, hogy a közigazgatási bizottság és az ennek kebeléből létesített albizottságok ügyviteli szabályzatát azonos irányelvek szerint egységesen megalkothassam, hogy ennek folytán az az összhang, melyet a közigazgatási bizottság a helyi közigazgatás összműködésében megvalósít, az ügyvitel terén is teljessé váljék. * * Áttérek most a gyámügyi ügyvitel egységesszabályozásának kérdésére, a mi szintén a 32. §-ban foglalt felhatalmazás alapján kiadandó ministeri szabályrendelettel történnék meg. 27*
