Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

210 1049. szám. a kiselejtezésre megérett iratok a megfelelő időpontban feltétlenül kiselejteztessenek és a selejtezés megkönnyítése és gyorsítása érdekében a selejtezési eljárás terén az első lépés esetleg már az illető ügy végleges befejezésekor megtörténjék úgy, hogy az előadó, ki az ügyiratok tartalmát és az ügy természetét közvetlenül ismeri, az utolsó intézkedés alkalmával a kiselejtezés időpontjára vonatkozó indokolt javaslatát az ügyiratra megfelelően rávezesse. Általában véve az ügyviteli szabályzat gondoskodni fog arról, hogy azok az iratok, melyek magán- vagy köztekintetekből maradandó értékkel, avagy történelmi becscsel birnak, teljes épségben megőriztessenek, az állandó megőrzésre nem érdemes iratok ellenben abban az időpontban, midőn a megőrzés valódi szükségessége megszűnik, múlhatatlanul kiselejteztessenek. I) Végül röviden és együttesen felemlítem azokat a bővebb indokolásra nem szoruló további irányelveket, melyek szintén a bürokratizmus káros kinövéseinek lenyesését, az alaposság és gyorsaság előmozdítását czélozzák. U. m.: A közigazgatási intézkedések, határozatok, jelentések szövegezésénél minden felesleges bürokratikus czifraság és terjengősség, valamint a czímzések mellőzésével, de a lényegnek annál szabatosabb kidomboritása mellett, a lehető rövidségre való törekvés. Oly egyszerűbb ügyeknek, melyekben nem érdemleges határozatokat hozni, de a melyeket csupán tárgyalni, véleményezni vagy láttamozni kelt a különböző hatóságoknak, — úgy felfelé, mint lefelé hátiratilag továbbítása az egész vonalon. A közigazgatási eljárásban a szükségtelen, gyakran csak az ügyszám, nem pedig az ügy elintézése végett történő közbeneső intézkedések kerülése, egyáltalán az ügyeknek a lényegbe minél inkább behatoló irányban való tárgyalása. Az alsóbb hatóságok részéről az ügyek felterjesztésénél ezek pontos felszereléséről való szigorú gondoskodás, nehogy azok visszaküldözgetése miatt az ügy érdemleges elintézése indokolatlan késedelmet szenvedjen. Pusztán valamely hiányzó ügyiratnak pótlólagos felterjesztése alkalmával, az ügyszámra való egyszerű hivatkozás mellett, a külön formaszerű jelentésnek mellőzése. Felesleges jelentések, főleg a nemleges jelentések bekivánásának és tételének rendszerint mellőzése. Különösen midőn valamely felsőbb hatóság körrendeletileg jelentést kíván az alsóbb hatóságoktól: a jelentéstételre záros határidőnek kitűzése úgy, hogy csakis érdemleges jelentés szüksége esetén kell tényleg jelentést tenni, vagy ennek megtehetésére határidő-meghosszabbítást kérni. A jelentésnek a kitűzött záros határidőig be nem érkezése nemleges jelentés gyanánt vétetik. Sürgetéseknek lehetőleg kiküszöbölhetése végett az ügyek egyes csoportjaira nézve a rendszeriuti elintézési határidőnek általános szabályozása, fenmaradván a felsőbb hatóságoknak az a joga, hogy egyes ügyek tárgyalása alkalmával az alsóbb hatóságok részére esetről-esetre jól átgondolt, vagyis oly elintézési határidőt tűzhessenek ki, mely előreláthatólag betartható lesz. Az alsóbb hatóság kötelessége, ha a rendszerinti, vagy a külön kitűzött határidőig érdemleges jelentést nem tehet, sürgetés bevárása nélkül igazoló jelentést tenni. Sürgetések és jelentések czéljából a telefonintézménynek felhasználása. Önként érthető, hogy a felesleges jelentések, kimutatások, nyilvántartások, jegyzékek és sürgetések megszüntetése s általában a fentebbiekben körvonalozott irányelvek megvalósítása az érdemleges munka, a valóban szükséges jelentés és az idejében való elintézés elmulasztásának legszigorúbb megtorlását vonja maga után. Ma, midőn nemcsak a szakemberek s a munkaerő-szaporítást állandóan kérő törvényhatóságok állítják, de az egész elfogulatlan közvélemény is nagyon jól tudja, hogy a túltengő írásbeliség és egyéb alakiságok tömegétől felduzzasztott óriási munkát a közigazgatási ható-