Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 193 té3éből befolyó összegek első sorban az esetleg felmerült költségek vagy kártérítések fedezésére szolgálnak, azért az emiitett összegeknek csak az érvényben levő rendelkezéseken alapuló költségek fedezése után fennmaradó azon (nettó) része fog az állampénztár és a községek javára ketté osztatni, mely ma a sokféle rendeltetésű alap és czél között szétforgácsolódik. Az állampénztár javára befolyó kihágási büntetéspénzek a törvényjavaslat szerint a pénzügyminister kezelése alá fognak tartozni, és — hogy a büntetéspénzekből létesitett vagy gyarapított alapok és pénztárak (büntetéspénzek orsz. alapja, orsz. erdei alap, orsz. közgazdasági alap, kerületi betegsegélyző pénztárak stb.) rendeltetésének teljesítésében fennakadás ne álljon be, — az érdekelt igazságügyi, földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministeri tárczák javára megfelelő arányban szét fognak osztatni. Ennek az aránynak a megállapítása úgy fog történni, hogy az elosztás állandó alapja az a hányad lesz, melyet az utolsó három évnek (1899—1901) átlaga az érdekelt ministeri tárczák és a kerületi betegsegélyző pénztárak javára feltüntet. Az állampénztárba befolyó kihágási büntetéspénzeknek egységes kezelése azért is szükséges, hogy ennek alapján a mostani bonyolult, sok írásmunkával jár V számadási és lényegileg czéltalan felülvizsgálati rendszer eredményesen egyszerűsíthető legyen. Jelenleg ugyanis az elsőfokú kihágási hatóságok a számadásokat részben a törvényhatósági számvevőséghez, részben — a másodfokú kihágási hatóság közvetítésével — az illető ministeriumhoz terjesztik fel felülvizsgálat végett. S bár ezek a számadások a törvényhatósági számvevőségek munkaerejét rendkívül igénybe veszik, az érdekelt ministeriumokban pedig körülbelül húsz számvevőségi közeg idejét állandóan lekötik, mégis a jelenlegi felülvizsgálati rendszer csak igen kis részben képes megvalósítani a kitűzött ellenőrzési czélt. Ugyanis a felülvizsgálatra hivatott számvevőségek csak azt vizsgálhatják meg, a mi a felterjesztett nyilvántartásokba és pénznaplókba tényleg be van vezetve. Azt azonban, hogy ezek a számadások a valódi tényállásnak megfeleínek-e, hogy az illető hatóság a jogerős ítéletek alapján behajtandó összes büntetéspénzeket a nyilvántartásba felvette-e és minden befolyt összeget a pénznaplóba bejegyzelt-e, a mai felülvizsgálati rendszer mellett megállapítani, ellenőrizni nem lehet. Tehát maga a lényeg, —- melyben a tévedéseknek, mulasztásoknak és visszaéléseknek tág tere s az ellenőrzésnek igazi helye van, — tulajdonképen vizsgálat tárgyát nem képezi, mert az ehhez szükséges adatok és a dolog természeténél fogva fel nem terjeszthető ügyiratok a számvevőségnek rendelkezésére nem állanak és nem is állhatnak. A mostani felülvizsgálat tehát csak számtételi lehet s az esetleg elkövetett visszaélések elpalástolása végett czéltudatosan be nem jegyzett adatok felderítésére úgyszólván sohasem vezethet. A jelenlegi felülvizsgálati rendszernek további hibája az, hogy a fennálló szabályok értelmében a számvevőségeknek minden legcsekélyebb számadási hibát észrevétel tárgyává kell tenniök, minek következtében rendszerint hosszas tárgyalások folynak úgy, hogy a kihágási büntetéspénzekre vonatkozó számadások csak évek múlva nyernek befejezést. Mivel a számadások eredményes felülvizsgálata csak a helyszínén, a vonatkozó ügyiratok megtekintése mellett történhetik meg, azért a nyilvántartásokat és a pénznaplókat a törvényhatósági számvevőség majd a helyszínén vizsgálja felül s a további felülvizsgálatot — ugyancsak a helyszínén — a pénzügyministeri számvevőségnek időnkint kiküldött közegei teljesíthetik. A fentebbiekben részletezett és csak a büntetéspénzek rendeltetésének egységes alapon való rendezése folytán megvalósítható rendszer egyrészről megóvja a kihágási büntetéspénzeket az elforgácsolódástól, másrészről lehetővé teszi a sokféle nyilvántartás és pénznapló összesítését, felmenti az elsőfokú kihágási hatóságokat a nyilvántartások és pénznaplók lemásolásáKÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. . ' , 25