Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 181 illetőleg a kárdíj nagysága — a községi bíráskodás körének határául szolgálhatna, s az 1876: XIII. t.-cz. anyagi rendelkezéseinek módositása nélkül nem is lehetne ilyet megállapitani. Ezért ezekben az ügyekben a községi biráskodás megszüntetése mutatkozik ajánlatosnak. A törvényjavaslat a községi bíróság hatáskörének megállapítása és a bíróság összeállítása tekintetében teljesen követi az 1.894 : XII. t.-cz. 103. §-át. Ekként az erdei kihágásokra nézve is ugyanolyan összetételű községi bíróság fog eljárni, mint a mezőrendőri kihágásokra nézve, s az érték összege is, mely a községi biráskodás határát jelenti, mindkét nemű kihágásokra nézve azonos lesz. Az 1879 : XXXI. t.-cz. 118. §-át követi ellenben e törvényjavaslat abban, hogy a községi bíráskodást — mint már említettem — a mezőrendőri kihágásokra nézve sem teszi kötelezővé. Ez által lehetővé válik, hogy az, a ki a községi bíróság eljárásában nem bizik, vagy egyébként hátrányosnak tartja a bíráskodásnak ezt a nemét, az ügyet egyenesen a főszolgabíró elé vigye. Ujitást jelent a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy akkor, ha a felek valamelyike a községi bíróság Ítéletében me& nem nyugszik, a főszolgabíró előtt 15 nap alatt az eljárás újra kezdésének van helye. Az eljárás újra kezdésének megengedését szükségessé teszi az, hogy az esetleg egészen ferde irányban mozgó előzetes tárgyalás eredménye a főszolgabíró eljárását semmi tekintetben meg ne nehezítse s ha szükséges, az előzmények teljesen figyelmen kivül legyenek hagyhatók. A községi 'bíróságnak tehát ezekben az ügyekben csak mintegy egyeztető, békéltető szerep van szánva, olyanforma, mint a kisebb polgári peres eljárásban; a községi bíróság csak mintegy megkísérli a kiegyenlítést, s ha ez nem sikerül, a feleknek — tekintet nélkül az előzményekre — szabadságukban áll a rendes kihágási hatóságok előtt egészen újból kezdeni az eljárást. Azt, hogy abban az esetben, ha a felek először a községi elöljárósághoz fordulnak, végérvényesen az alispán dönt, szükséges kimondani azért, nehogy ilyen esetekben — a törvényjavaslat egész rendszere ellenére — négy hatósági fokozat előtt legyen az eljárás folytatható. 15. §. Kihágási fórumok Budapesten. A székesfővárosra vonatkozólag a kihágási fórumoknak az a teljes és gyökeres egységesítése, melyet a törvényjavaslat 13. §-a a kis- és nagyközségekre, továbbá a rendezett tanácsú és törvényhatósági városokra nézve az első- és második fokozatban tervez, ez idő szerint nem mutatkozott keresztülvihetőnek. A székesfővárosban ugyanis — mint ez a jelenlegi helyzetnek a 13. §. indokolásában nyújtott ismertetéséből kiviláglik — a kihágási biráskodás ma az állami és az autonóm hatóságok között úgy oszlik meg, hogy a kihágási ügyek egy részében a kerületi kapitányságok vezetői, illetőleg a bejelentési hivatal élén álló rendőrkapitány s másodfokon a főkapitány járnak el; a kihágási ügyek másik részében pedig rendszerint elsőfokon a kerületi elöljáróságok, s másodfokon a székesfővárosi tanács, illetőleg a közigazgatási bizottság vagy ennek valamely albizottsága gyakorolják a bíráskodást. E helyzettel szemben olyan megoldás, a mely szerint a biráskodás joga az államrendőrség kizárólagos hatáskörébe menne át, szükségképen a székesfőváros autonóm jogkörének csorbítását jelentené; viszont az államrendőrség hatáskörének teljes megszüntetése és az egész rendőri büntető bíráskodásnak az autonóm szervek hatáskörébe való utalása oly összezsugoritását jelentené a székesfővárosi államrendőrség jogkörének, melyre az államrendőrség ez irányban való működése okot nem