Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

180 1049. szám. A községi közegeknek kihágási ügyekben való bíráskodása az ország különböző részeiben — a községi közegek műveltségi fokához és megbízhatóságához képest — különböző eredményeket tüntet fel s ezért igen különböző megitélésben is részesül. Erre mutat legalább az, hogy mig az e törvényjavaslat előkészítése alkalmából javaslattételre felhivott törvényhatóságok tekintélyes része a községek bíráskodási hatáskörének teljes megszüntetését ajánlotta, addig úgyszólván ugyanannyi helyről e bíráskodásnak a kihágási ügyek szélesebb körére, igy nevezetesen az összes kisebb rendőri kihágásokra való kiterjesztését javasolták. Amazok szerint a községi közegeket értelmiségük foka a bíráskodás gyakorlására egyáltalában nem képesiti; a bíráskodásra hivatott községi szervek nagy mértékben a különböző helyi érdekek és a személyes kötelékek befolyása alatt állván, felette részrehajlók, könnyen megféleralithetők, úgy, hogy e miatt maga a közönség sem bizik bennük; végül a felsőbb fokon,eljáró hatóságok eljárását csak nehezíti az, ha felebbvitel útján a községi bíróság által helytelen irányba terelt és összekuszált ügyek kerülnek eléjük. Azok a törvényhatóságok viszont, melyek a községek kihágási bíráskodásának kiterjesztését ajánlják, azt adják elő, hogy községi közegeink az egyszerűbb és kisebb jelentőségű kihágási ügyekben általában megelégedésre járnak el, hogy értelmi és erkölcsi erejüket kár kihasználatlanul hagyni, hogy a főszolgabirákat a községek kihágási bíráskodásának szélesebb alapokra fektetése sok teendőtől szabadithatná meg stb. Látnivaló, hogy e vélemények és javaslatok teljesen a helyi tapasztalatok alapján keletkeztek s a helyi viszonyok képét tükrözik vissza, a mely kép törvényhatóságonként, sőt gyakran ugyanazon törvényhatóság különböző vidékein is igen különböző. Mindenesetre megállapítható azonban az eddigi eredmények alapján, hogy a községek kihágási biráskodásának kiterjesztése ez idő szerint nem lenne czélszerű. Valószínű, hogy a községi szervezet reformja alkalmával, midőn egy új községi törvény a községi közegek eljárását illetőleg talán nagyobb biztosítékokat fog nyújtani, tovább is mehetni ebben az irányban; előbb azonban alig lehet ezzel a tervvel foglalkozni. A törvényjavaslat figyelembevéve az annyira különböző tapasztalati eredményeket, mintegy a középútra lép és módot keres arra, hogy a községi bíráskodásnak haszna biztosítva maradjon, káros következményei azonban elkerülhetők legyenek, E kiegyenlítő módozat szerint a községi bíráskodás bizonyos kisebb erdei és mezőrendőri kihágásokra nézve a jövőben is megmaradna; csakhogy mig ma a mezőrendőri kihágások bizonyos eseteiben kötelező, ezentúl ezekre a kihágásokra nézve sem lenne kötelező, hanem csak a fél választásától függő, facultativ; továbbá akkor, ha a felek valamelyike a községi bíróság ítéletében meg nem nyugszik, a főszolgabíró előtt az eljárás — akár erdei, akár mezőrendőri kihágásról van szó — egészen újra kezdhető. Gselédügyekben pedig a községi bíráskodás teljesen megszűnnék. Az erdei és mezőrendőri kihágások egy részére nézve a községi bíráskodás meghagyása — az egységre való minden törekvés mellett is — kívánatosnak jelentkezik. Ezekben a falusi életben sűrűn előforduló, aprólékos természetű ügyekben ugyanis különös szükség van arra, hogy a károsult fél az eljáró hatésághoz minél könnyebben és gyorsabban hozzáférhessen, s e mellett épen ezek az ügyek azok, a melyekben a községi bíróságnak a falusi életviszonyok ismeretére támaszkodó tapasztalata és természetes belátása leginkább érvényesülhet. Ezenfelül ezekben a kihágási ügyekben a kár, illetőleg a kárdíj maximalis összegének (40 korona) megállapítása utján czélszerűen lehet megszabni azt a határvonalat, a meddig a községi bíráskodásnak helye van. A cselédügyi kihágásokra nézve a községi bírónak, illetőleg elöljáróságnak hatásköre jelenleg is csak vármegyei szabályrendelettel állapitható meg, s a tapasztalat szerint a bíráskodásnak ez a neme a gyakorlatban csak kis mértékben van megvalósítva. Ezekben az ügyekben hiányzik továbbá az a kulcs, a mely — mint az erdei és mezőrendőri kihágásoknál a kár,