Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 179 Ezért nem volt ennek a javaslatnak körébe bevonható annak a — már 1880-ban, a büntető törvények életbeléptetési javaslatának tárgyalása alkalmával felvetett, majd a közigazgatási biróságról szóló törvény javaslatának tárgyalásakor megújitott, s legközelebb ismét felmerült — nagyfontosságú kérdésnek eldöntése sem, hogy a közigazgatási hatóságoknak kihágási ügyekben való hatásköre mennyiben lenne megszorítható, vagy épen megszüntethető, vagy legalább a felebbvitelnek birói hatáskörbe való utalása által szigorúbb birói ellenőrzés alá helyezhető ? Ilyen kérdés rendezése — tekintettel a már egész jogrendszerünkben gyökeret vert jelenlegi helyzetre — csak nagyobb szervezeti átalakitásokkal kapcsolatban, alapos elökészités után, egy ezzel a czéllal szervesen összefüggő törvényhozási munkálat rendjén történhetnék. Hogy e rendezés komoly és alapos legyen, fel kell ölelnie nemcsak azokat a kihágásokat, melyek ma a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak, hanem a bíróság elé utáltakat is, mert az egyes kihágásoknak közigazgatási vagy bírói hatáskörbe való utalása nem történt mindig következetesen, egységes szempontok szerint s igy annak a rendezésnek, mely a hatáskör kérdéseit elvi alapokon, végleg kívánja megoldani, úgyszólván az egész- kihágási joganyagot vizsgálat alá kell vennie. Épen ezért az emiitett kér* dés, melynek jogosultsága egyébként nyilvánvaló s melynek főként abban az alakban vak megoldása, hogy a közigazgatási hatóságok birói eljárásának természetes correctivumaként a jogorvoslati felebbvitel birói fórum kezébe tétessék le, a személyes szabadság védelme szempontjából a legnagyobb figyelmet érdemli, csak a jövőben, esetleg az 1879: XL. t.-cz. anyagi határozatainak revíziójával kapcsolatban lesz megoldható. A végből azonban, hogy a jövő rendezés szükségére a törvény már most rámutasson s hogy a jelenlegi változtatást senki a kérdés végleges megoldásának ne tekinthesse, magába a törvényjavaslat szövegébe felvettem, hogy az ott megjelölt hatóságok a rendőri büntető bíráskodást csak egyelőre, azaz addig gyakorolják, a mig külön törvény ez irányban végleg rendelkezhetik. Az, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörének egységes szabályozását az első és másodfokon miért tartoltam szükségesnek már ebben az átmeneti időszakban is, magyarázatát találja azon — már feljebb ismertetett — zűrzavarban, mely ebben az irányban jelenleg uralkodik, s mely kötelességünkké teszi, hogy a lehetséges javításokról addig is gondoskodjunk, a mig a kérdés egész terjedelmét felölelő elvi megoldások megtörténhetnek. Az viszont, hogy a javaslatba hozott átmeneti természetű rendezés minden tekintetben előnyösebb helyzetet teremt a mostaninál: alig vonható kétségbe. U. §. MezŐrendöri és erdei kihágások. E §. a mezőrendőri és erdei kihágások fórumainak megállapítása tekintetében némi eltérést állapit meg a 13. §-ban javasolt egységes szabályozással szemben, a mennyiben bizonyos esetekre nézve az elsőfokú eljárást — a jelenlegi helyzet némi módosításával — a községi bíráskodás körében hagyja meg. Jelenleg a községek kihágási bíráskodása a kihágási ügyek három csoportjára nézve áll fenn. Az 1894 : XII. t.-cz. 103. §-a a mezőrendőri kihágások bizonyos eseteiben imperative, az 1879 : XXXI. t.-ez. 118. §-a az erdei kihágások némely eseteire nézve facultative állapítja meg a községi elöljáróság bíráskodási jogát; mig az 1876 : XIII. t.-cz. 121. §-a módot nyújt arra, hogy cselédügyekben az elsőfokú kihágási bíráskodás vármegyei szabályrendelettel a községi elöljáróságokra, illetőleg a községi bírákra legyen átruházható. 23*
