Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 171 az újrafelvételről intézkedő 10. §. is, de természetesen csak abban az esetben, ha az ügy, melynek újrafelvételét kérik, a közigazgatási eljárás során nyert annak idején jogerős befejezést s a birói panasz útjára nem terelődött. E szerint a kérdéses ügyekben, a mennyiben első izben a panaszjogot nem érvényesítették, kétszer is lehet újrafelvételnek helye: először közigazgatási úton történt jogerős befejezésük után a jelen törvényjavaslat 10. §-a értelmében, s másodszor, — ha t. i. az újrafelvételi eljárás folyamán a birói jogorvoslat is igénybe vétetett, — birói határozattal tőrtént végérvényes eldöntésük után az 1896: XXVI. t.-cz. 139. §-a és a jelen törvényjavaslat 12. §-ának utolsó bekezdése alapján. Mindezek a rendelkezések érvényesek tehát a kérdéses ügyekben mindaddig, mig az a végsőfokú közigazgatási határozat, melylyel az előzetes közigazgatási eljárás befejeződik, meghozatik; már az esetleg emelt panasz előterjesztésére és az egész további eljárásra ezentúl is kizárólag az 1896 : XXVI. t.-cz. rendelkezései irányadók. II. Rendőri büntető bíráskodás. 13. §. Hatósági fokozatok. A panaszoknak, melyeket közigazgatási eljárásunk fogyatkozásai miatt felhozni szoktak, egy jelentékeny része a különböző közigazgatási ügyekre nézve megállapított hatósági fokozatok egyöntetűségének, következetességének és áttekinthetőségének hiánya ellen irányul. E panaszok kétségkívül sok igazságot tartalmaznak. Az okok részben magában a közigazgatási szervezetben rejlenek, mely az eljáró hatóságoknak oly változatosságát tárja elénk, hogy az eligazodás még abban az esetben is bizonyos nehézséggel járna, ha törvényeink határozottabban szabnák meg a hatáskörök határait s kevesebb tért engednének a szükségképen ingadozási szülő egyéni magyarázatoknak. Községi elöljáróság és képviselő-testület, főszolgabíró, alispán, rendezett tanácsú és törvényhatósági városi polgármester és rendőrkapitány, városi tanács, árvaszék, törvényhatósági közgyűlés, közigazgatási bizottság, hat különböző ministerium és a közigazgatási bíróság, ezek az általános jellegű hatóságok úgyszólván csak alapalakzatai azoknak a hatósági fokozatoknak, a melyek közigazgatási ügyekben határozatok hozatalára illetékesek. Ezekhez járulnak a különböző pénzügyi hatóságok, továbbá a törvények által az ügyek bizonyos szűkebb csoportjainak intézésére alakított különböző választmányok, küldöttségek, bizottságok és albizottságok, melyek különösen a közigazgatási bizottság kebelében fordulnak elő, s melyek részben nem önálló hatósági szervek ugyan, de nagy számuknál fogva szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy közigazgatási fórumrendszerünk különben is zavaros képét még inkább összekuszálják. A közigazgatási szervezetnek ez az elágazása azonban magában nem lenne aggodalmat keltő jelenség, mert a közigazgatás feladatainak rendkívüli nagy száma és különfélesége folytán — főként a fejlődésnek bizonyos előrehaladtabb állapotában — a szervezet nagyobb fokú tagozottsága s ezzel némi complicdtio úgyszólván elkerülhetetlen. E szükségszerű helyzet hátrányainak gyöngitéséie kell azonban, hogy az annyira elágazó hatósági szervezetben a különböző hatásköiök szabatosan és következetesen legyenek megállapítva. S épen e tekintetben tapasztalható nálunk számos fogyatkozás. Közigazgatási törvényeink — főként a régebbiek — a hatáskörök megállapítása tekintetében nem egyszer hézagosak és bizonytalanok. Gyakori eset, hogy csak két-három törvény egybevetésének segítségével lehet megállapítani bizonyos 22*