Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 161 határozat hozatott vagy ha ilyenek nem lörténtek; vagy pedig az alsóbbfokú hatóság nem is hoz határozatot, hanem az ügyet csak előkésziti a magasabb fokú hatóság döntése számára s az érdekelteknek jogukban áll ezen előkészitő tárgyalás folyamán, mielőtt tehát még bármiféle határozat hozatott volna, észrevételeket tenni, melyeket az előkészitő hatóság átvesz és a határozatra hivatott hatóság elé terjeszt. Sem az első, sem a második esetben nincs szó tehát tulajdonképeni felebbvitelről, mert a fél az első esetben nem valamely magasabb fokú hatósághoz, hanem magához az elsőfokon eljáró hatósághoz fordul, kérve, hogy határozatának végleges meghozatalánál vegye figyelembe észrevételeit, nyilatkozatát vagy felszólamlását; a második esetben pedig határozat, mely ellen felebbviíel lenne intézhető, még nem is hozatott. A törvényjavaslat 6. §-ában foglalt rendelkezés természetesen nem terjed ki azokra az esetekre sem, a melyekben közigazgatási úton hozott határozat ellen a rendes bíróság előtt kereshető jogorvoslat, illetőleg az ügynek közigazgatási úton való eldöntése után a fél bizonyos határidőn belül a törvény rendes útjára térhet, mint például az 1885 : XXIII. t.-cz 108., az 1886 : XXII. t.-cz. 144. vagy az 1890 : 1. t.-cz. 68. §-a esetében. Ez következik már abból is, hogy a törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szól; igy tehát a határidőkre vonatkozó egyszerűsítés is csak a közigazgatási eljárás területére szoritkozhatik. Ez az eljárás azonban a közigazgatási úton hozható végsőfokú határozat meghozatalával kétségkívül véget ér s az esetleg még fenmaradó bírói jogorvoslat határidejére nézve, mint a mely már a közigazgatási eljárás körén kivül esik, a 6. §. rendelkezése ki nem terjed. Az egységes felebbviteli határidő önként érthetőleg nem vonatkozik továbbá azokra az esetekre sem, midőn az alsóbbfokú határozat jóváhagyás vagy fokozatos felülvizsgálat végett hivatalból terjesztetik fel a felsőbb hatósághoz. Ezek a hivatalból való, többnyire kötelezőleg elrendelt felterjesztések egyes törvényeknek részint a közérdek megóvását, részint bizonyos nagyobb fontosságú ügyek behatóbb ellenőrzését czélzó garantialis rendelkezésein alapulnak s merőben különböznek a felebbvitelektől, melyekkel az érdekelt felek élhetnek. Maga a §. szövege, mely a »felebbvitel« előterjesztésének határidejéről szól, kizárja tehát, hogy a benne foglalt rendelkezés ezekre az esetekre is kiterjeszthető legyen. Így e tekintetben továbbra is az eddigi helyzet marad érvényben s az ilyen felterjesztések — a mennyiben a fennálló törvények nem tartalmaznak korlátozást — 15 napon túl is történhetnek. Végül önként érthetőleg nem vonatkozik az egységes határidő az 1874: XXXIII. és 1899:XV. t.-czikkek által az országgyűlési képviselő-választások érvényének és a választói jogosultságnak kérdését illetőleg megállapított különböző határidőkre, minthogy ezen kiválólag közjogi jelentőségű ügyek intézése teljesen kivül esik a rendes köz- igazgatási eljárás körén. A határidő a kihirdetést vagy a kézbesítést követő naptól számit. Ha a határoza (intézkedés, végzés) kézbesítése postai utón, térti vevény nélkül tö rtént , a határidő — a 28. §.-ban foglaltak értelmében — természetesen a feladást követő 8-ik naptól, mint a vélelmezett ^kézbesítés ha tárna pétól számítandó. A §. második bekezdése, mely lényegében több törvényünkkel, igy pl. az 1886: XXI. t.-cz. 8. és az 1886: XXII. t.-cz. 25. §-ával egyezőleg azt rendeli, hogy a határidő akkor, ha utolsó napja vasárnapra vagy Gergely-naptár szerinti ünnepnapra (vagy nemzeti ünnepnapra) esik, a legközelebbi hétköznapon jár le, nem kivan bővebb indokolási. Épen úgy nem az 1896: XXVI. t.-cz. 94. §.-ával megegyező utolsó bekezdés sem, a mely kimondja, hogy a jogorvoslati kérelemnek posta útján való benyújtása esetében a feladás időpontja határoz. A most emiitett két szabály lényegileg megfelel a mai helyzetnek; a törvényjavaslat csak határozotlabb kifejezésre juttatja és általánosítja a jelenlegi jogállapotot. KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. 21
