Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.
Irományszámok - 1896-997. Törvényjavaslat az állami gyermekmenhelyekről
997. szám. 147 b) árvaházban el nem helyezhető vagyontalan árva; c) ki szüleinek betegsége, kórházban, tébolydában, fogházban, vagy fegyházban léte miatt -~ habár ideiglenesen is —hatósági gondozásra szorul; cl) minden oly gyermek, kit tartására köteles hozzátartozói (szülei és nagyszülei) megélhetési viszonyuk veszélyeztetése nélkül eltartani képtelenek. Ugy a végrehajtási szabályrendelet, mint ennek kiegészítő rendelete megállapítja továbbá az elhagyottnak nyilvánítás körül követendő hatósági eljárást, mely lényegileg abban áll, hogy nemcsak a tulajdonképeni lelencz, de minden elhagyottnak mutatkozó gyermek is azonnal közellátásba veendő ugyan, de az elhagyottá nyilvánítás előtt kötelessége a hatóságnak a gyermek, és hozzátartozói viszonyainak kipuhatolása iránt a szükséges lépéseket megtenni. Vagyis a gyermek egy pillanatig sem maradhat gondozatlanul, viszont lehetőleg eleje van véve annak, hogy a hozzátartozók a gyermek eltartásának kötelessége elől könnyelműen menekülhessenek. Az 1898 : XXI t.-cz. szellemének megfelelő ezt az álláspontot szándékozom érvényesíteni az állami gyermekmenhelyek felállítása után is. Az állami gyermekmenhelyek falain belül, valamint ezek közvetítésével az intézeteken kivül csupán a talált ós a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított gyermekek találhatnak elhelyezést. E helyes kötfópúttól való eltérést nem csupán fennálló törvényünk anyagi rendelkezései, de az államkincstár érdekei, sőt némileg az erkölcsi szempontok sem engednék. A továbbmenő jótékonyság, vagyis a nem hatósági úton elhagyottnak nyilvánított, de a hozzátartozók részéről minden felvilágosítás és indokolás nyújtása nélkül egyszerűen elhagyni kívánt gyermekek gondozásba vétele a társadalmi tevékenység feladata leend. Az első állami gyermekmenhelyet Budapesten szándékozom létesíteni, egyrészt azért, mert felállítására a kellő összeg az alábbiak szerint rendelkezésemre áll, másrészt mert itt van reá a legnagyobb szükség, itt lóvén a legtöbb törvénytelen, rendszerint elhagyott gyermek; itt a sok szülőintózet; de az itteni társadalom is az ily intézetek vezetése körüli közreműködésben legjártasabb. A gyermekmenhelyeket általában, így a budapestit is, melynek természetszerűleg a legnagyobbnak kell lennie, minden fényűzés nélkül, de az egészségtan követelményeinek megfelelően olyformán kívánom létesíteni, hogy azok ott, hol nagyobb intézetre lesz szükség, pavillohszerűleg építtessenek s a fokozódó igényekhez képest bővíthetők legyenek. Az intézetek igazgatására állandósági jelleggel, tehát nyugdíjjogosultsággal szakértő orvosokat szándékozom kinevezni s hozzájuk a szükséghez képest megfelelő számú másodés segédorvosokat rendelni; kezelő személyzetre azon intézetekben, hol ezrekre menő dajkaságba adott gyermekek ápolási költségei fognak havonkint elszámoltatni, nagyobb számban lesz szükség; ez azonban számvevőségem személyzetének, mely jelenleg e munkát teljesiti, bizonyos mérvű kevesbitésével fog ellensúlyoztatni. A dajkaságba és ápolásba adott gyermekek egészségügyi felügyelete a közegészségügyi törvény értelmében a törvényhatósági, községi ós körorvosok hivatalos kötelessége. Minthogy azonban ott, hol nagyobb számú elhagyott gyermek lesz elhelyezve, a nyilvántartás és felügyelet kiváló jelentőséggel bír és minthogy ezen felügyeletnek gyakorinak kell lennie, a mi a hatósági orvosok munkáját tetemesen szaporítani fogja, tekintettel a csekély orvosi hivatalos fizetésekre, ezen munkájokért a gyermekek számához arányosan óhajtom őket jutalmazni. Ezzel egyúttal a hatósági orvosok mostoha sorsán is némileg segítve lesz. Budapest székesfővárosban, hol az állam két szülészeti klinikával ós egy bábakópezdével, a székesfőváros pedig két kórházi nagy szülészeti osztáfylyal rendelkezik: az állami gyermekmenhelylyel kapcsolatos vagy külön szülőháznak felállítása merőben felesleges lenne. Kellően igazolják ezt a következő számadatok: . 19*
