Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-997. Törvényjavaslat az állami gyermekmenhelyekről

146 997. szám. A Németbirodalom e tekintetben hátra van. Itt az állam nem tartja feladatának az elhagyott gyermekekről való gondoskodást, de a társadalom sem fejt ki ez irányban buzgalmat. A Németbirodalomnak a szó szoros értelmében vett lelenczházai nincsenek és a gyermekek dajkaságba vétele itt ipart képez, mely szigorú hatósági felügyelet alatt áll. A latin faj államai, u. m. Franczia- és Olaszország a legrégibb időktől fogva a legliberalisabbak voltak e téren.' . Itt állíttattak fel először a lelenczházak, még pedig kezdetben úgynevezett forgóládával, melylyel azonban a világ legnagyobb mintaszerű lelenczháza, a párisi, szintén felhagyott.. Ezen intézetnek működése, hatása, de költségvetése is óriási mérvű. A párisi intézet ugyanis 21 éves korukig viseli gondját az elhagyott gyermekeknek, de szüksége is van erre Francziaországnak, mely aránylag a szomszéd nemzetekhez képest alig szaporodik, hol tehát a gyermekmentés nemcsak emberbaráti, hanem egyúttal faj- és államfentartási kötelesség is. Francziaország azonkivül, hogy számos lelenczházzal rendelkezik, szükségesnek tartotta a, gyermekek védelmére 1874-ben még külön törvényt is alkotni, mely a zsengekorú gyermekek gondozását szigorúan szabályozza. Angliában az elhagyott gyermekek legnagyobb contingensét képező törvénytelen - gyermekek apáival szemben hozott rendkívüli szigorú törvények folytán igen kevés az igazi lelencz s ezeket, valamint a közsegélyre szorult összes egészséges és beteg egyéneket majdnem kizárólag a társadalom gondozza, mely, mint köztudomású, ott rendkívüli áldozatokat hoz emberbaráti czélokra. Mindamellett itt is szükségét érezték a gyermekvédelem törvényes szabályozásának, mit az 1872-ben hozott »Infant Life Protection Act«-tal elérni óhajtanak. Hogy a nevezett országok közápolásban levő gyermekeiről s az azokra fordított költségekről is némi tájékozást nyújtsak, van szerencsém a rendelkezésemre álló statisztikai adatokból a következő számokat közölni: Ausztriában 1897-ben (intézetekben ós kiadva) 40.397 elhagyott gyermek ápoltatott mintegy harmadfél millió korona költséggel. Olaszországban 1896-ban összesen mintegy 132.000 elhagyott gyermek volt közápolásban. Francziaországban 1898-ban mintegy 124.123 elhagyott gyermek volt ápolás alatt (mintegy fele intézetben) 27,981.130 franc összköltséggel. Csupán a lelenczintézetekben és vidékre kiadottak ápolási költsége 20,883.595 franc volt. Ezeknek általánosságban előrebocsátása után a törvényjavaslat egyes §-ainak indokolásaként még a következőket van szerencsém előadni: !• §• Az 1. §. rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy a tervezett állami gyermekmenhelyek nem csupán a talált, tehát valódi, úgynevezett lelenczek, hanem más, a hatóság által elhagyottaknak nyilvánított gyermekek számára is állíttatnak fel, kiknek gondozását as 1898. évi XXI. törvényczikk 3. §-ának d) pontja állami feladatul tűzi s a melyből eredő költségek fedezését az országos betegápolási alapra rója. Hogy mely gyermeket nyilváníthat a hatóság elhagyottnak, azt az emiitett törvényczikk 14. §-ának 4. pontjában kapott felhatalmazásnál fogva »a 7 éven aluli elhagyott gyermekek gondozásáról« szóló 1899. évi 50.000. számú végrehajtási szabályrendeletben és az ezt részben módosító 1900. évi 25.829. számú körrendeletben állapítottam meg. A végrehajtási szabályrendelet szerint elhagyottnak tekintendő minden oly hét éven alóli gyermek: a) a ki köz- vagy magánhelyen elhagyatva találtatik (lelencz);