Képviselőházi irományok, 1896. XXXIII. kötet • 929-979., CCCXL-CCCLXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-930. Törvényjavaslat több állami beruházás költségeinek fedezéséről
10 Ö3Ö. szám. kerül. Ezt különben is pótolni kellene. Elérkezettnek kell tehát tartanom az időt, hogy a fönnebb vázolt állapotnak gyökeres intézkedéssel véget vessünk. A Il-ik kerületben levő kincstári nagy épület az épités folytán fel fog szabadulni s a pénzügyministeriumnak most bérházakban lévő egyes külső hatóságainak elhelyezésére fog használtatni, mig a nem kincstári két épületnek további bérbevétele az épités folytán mellőzhető leend. Az új épület emeléséhez szükséglendő költségeknek egy csekélyebb része ezek szerint tehát, közvetve megtérül s pénzügyi administratió körül a fő- és székvárosban esetleg felmerülendő újabbi hasonló beruházásokat a tervezett építkezés egyelőre feleslegessé fogja tenni. Az épület emeléséhez szükséglendő négy millió koronából egy millió korona telekszerzésre, a többi három millió korona pedig az épületnek felépítésére fordíttatnék. A telekszerzéshez szükséglendő ezen.összeg a kiszemelt telkek, illetve épületeknek elöirányzatos becslésén alapszik. Magára az építésre fordítandó három millió koronányi költségnek hozzávetőleges számításánál alapul szolgálnak azon átlag-árak, a melyek egyrészt a beépítendő terület nagyságával, másrészt pedig a legutóbbi évtized nyilvános építkezéseivel arányban állanak. Az új épület emelésével kapcsolatosan a meglevő berendezési tárgyaknak egy részét, azt tudniillik, a melyet ódonsága miatt már alig lehet használni, szükségesnek tartom újakkal pótolni. Az erre szükséges költség azonban az építésre kiírandó versenytárgyalásoknál remélhetőleg elérendő megtakarításból lesz majd fedezhető. Az 1. §. c) pontjához: A Duna-Tisza-Kőrös-közi alföldi államuton Szentes és Csongrád közt létesítendő állandó jellegű hídnak létesítése már régi idők óta élénken érzett szükséget képez. Különösen érezhetővé, sőt égetővé vált azonban ezen áthidalás létesítésének szüksége, mióta az alföldi transversális államút egyfelől a Tisza jobboldalán Csongrádig, másfelől a Tisza baloldalán Szentesig kiépült s a szóban levő áthidalás hiánya ezen, közel 300 km. hosszúságú műút folytonosságát épen derékben szakítja meg. Hogy ezen nagyszabású műút teljesen befejezettnek legyen tekinthető, hogy az a rendeltetésének valóban megfelelhessen, mellőzhetetlen szükséget képez a szóban lévő állandó jellegű áthidalásnak és az ahhoz tartozó feljáróknak kiépítése. Bár a fentiek szerint a hid építését első sorban az alföldi transversális műút meglévő két szakaszának összekötése sürgeti és ez a czél egy, csupán közúti közlekedésre berendezett hídépítéssel is eléretnék, mindazáltal a szóban levő helyen, az itt fenforgó különleges viszonyokra való tekintettel, elhibázott dolog volna a hidat csupán közúti közlekedésre alkalmas berendezéssel létesiteni; ezzel szemben, mint egyedüli helyes megoldást, a hídnak közös közúti és vasuti hid gyanánt leendő megépítését kell javaslatba hozni. Szentes és Csongrád városoknak s a hátterüket képező gazdag vidékeknek vasúttal összeköttetése ugyanis szintén már régi időktől fogva képezi tervezgetések és előmunkálatok tárgyát, sőt egy tervezett »Orosháza-szentes-bajai helyi érdekű vasut« építésére vonatkozólag 1896. évben már az engedélyezési tárgyalás is megtartatott. Ezen tervezgetések azonban mindeddig hajótörést szenvedtek azon a körülményen, hogy a Szentes és Csongrád közti Tiszaszakaszon egy állandó jellegű áthidalás létesítése, a hid nagy méretei s a kedvezőtlen alapozási viszonyok miatt oly sokba kerül, hogy a költségeket a vasuti érdekeltség magában viselni nem képes. Ily körülmények közt egy csupán közúti átkelésre berendezett hid építése egyértelmű volna a vasútépítésnek beláthatatlan időkig való megakadályozásával; mig, ha az államkincstár
