Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-834. Törvényjavaslat az állatorvosi közszolgálat államositásáról
834. szám. 87 Ez összeg azonban csak a tényleges kiadást fejezi ki, mert azon többlet, melyet az új viszonyok teremteni fognak, ez összegnél jóval kevesebb. Az állatorvosi szolgálatot ugyanis részben jelenleg is állami közegek látják el, kiknek javadalma most is az államkincstárt terheli s az állam a törvényhatóságok dotatiójában a törvényhatósági állatorvosok javadalmazásához is hozzájárul. Ez összegek, melyek az egész szolgálat államosításával megszűnnek, levonandók az összszükségletből s a maradék fogja mutatni a többszükségletet. Ez összegek pedig évente 635.410 koronát tevén ki, 1,271.918 korona új kiadást kellene, hogy az államkincstár fedezzen. Illetve hozzájönne még ehhez 100.000 korona; de csak átmenetileg az első évben és pedig a létesítendő 500 új állatorvosi állás szükségletét képező irodai berendezések, műszerek és szakkönyvek beszerzésére. Alapos és körültekintő megfontolás tárgyává tettem e fedezet kérdését; de a pénzügy minister úrral folytatott tárgyalások alapján arról kellett meggyőződnöm, hogy tekintetbe véve állami pénzügyünk jelen állapotát, a czélbavett államosítás foganatosítása be nem látható időre lenne elhalasztandó, ha csak annak költségeire külön fedezetet nem találok. Ennélfogva az érdekkörök közvetett megterhelésében, vagyis a marhalevelek bélyegilletékének felemelésében kellett keresnem a fedezet egyik módját. Ennek tüzetes indokolását megfelelő helyen a törvényjavaslat illető szakaszának indokolásával lesz szerencsém kifejteni, itt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ha tekintetbe veszszük azon megbecsülhetetlen gazdasági előnyöket, melyek egy jól szervezett, egységesen vezetett és czéltudatosan működő állatorvosi szolgálat eredményeként állattenyésztésünkre, állataink forgalmára s értékesítésére haramiának, ez előnyökhöz viszonyítva elviselhető lesz azon teher, mely gazdaközönségünkre a marhalevelek bélyegilletékének felemeléséből háramlanék. És semmi esetre sem érintheti e bélyegilletékemelés oly súlyosan a mezőgazdaságot, illetve az állattartó gazdaközönséget, hogy — ha már államháztartásunk az állatorvosi közszolgálat költségeire nem nyújt közvetlen fedezetet — ezen ok miatt kelljen ez oly sürgetően szükséges reformot bizonytalan időkre halasztani-^ A mutatkozó hiány többi részének* fedezését az államkincstár megterhelésének elkerülésével úgy terveztem, hogy az állatorvosok által a marharakodó állomásokon teljesített vizsgálatok díjai s az állategészségrendőri büntetéspénzeknek eddig a községet illető fele része is az államkincstárt illesse. Mindezek részletes indokolását szintén ez indokolás különös részének megfelelő helyein fogom előadni, itt csak azért soroltam fel, hogy megjelöljem azon forrásokat, melyekből az államkincstár többletkiadását fedezni, illetve új terheit megszüntetni óhajtom. És ezen források igénybevételével fedezve is volna az ez idő szerinti teljes szükséglet — és pedig a nélkül, hogy az államháztartást közvetlenül érintené. Az ez idő szerinti szükségletet mondom, mert a mint már jelezni szerencsém volt, akkor, a midőn az állami állatorvosi szakszolgálat egész szervezete ki lesz építhető, e szükséglet is növekedni fog. Erre nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy ezen további szükséglet először is nem mindjárt a legközelebbi években, hanem egynéhány év múlva, talán csak egy teljes évtized múlva és akkor is fokozatosan fog fellépni az állami szolgálatra alkalmazható állatorvosok számának szaporultával, tehát fokozatosan, a gazdasági fejlődésnek s így államháztartásunk előrelátható javulásának megfelelően lesz az állami költségvetésbe beilleszthető, másodszor pedig állattenyésztésünk s állatforgalmunk állandó folyamatban levő emelkedése az állam közvetlen bevételeinek emelkedését is magával hozza a több marhalevél-fogyasztásban, nagyobbmérvű szállításokban stb., úgy, hogy az idő telese, mely magával hozza a szükségletet, bizton magával fogja hozni a kellő fedezetet is.
