Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.
Irományszámok - 1896-848. Törvényjavaslat az erdő-munkásokról
178 848. szám. Az 1899: XLI. t.-cz. szerint ez csak akkor van megengedve, ha a munkások lakhelyükön végzendő munka teljesitésére szerződnek. A kiterjesztést mindenesetre indokolja az erdei munka természete, hol a több község határán elterjedő erdőségeket figyelembe véve: szinte lehetetlen volna az a korlátozás, mely pl. a vizi munkálatoknál alkalmazott munkásokra nézve helyesnek találtatott. A 7. §. a hatósági tanuként való eljárásra az 1899 : XLI. t.-cz. 8. §-ában megjelölt jobbadán műszaki közegek helyett az erdőtiszteket jogosítja fel. A 8. és 9. §§-ok lényegükben az 1899 : XLI. t.-cz. 9. és 10. §§-ának felelnek meg, a 10. §. pedig e törvény 11. §-ának, azzal a különbséggel, hogy a »munkatér kijelölése* helyett, a mi az erdei munkálatoknál nem alkalmazható, a »munkahelyen való megjelenés« vétetett fel. A 11—14. §§-ok az 1899 : XLI. t.-czikk 12—15. §§-aival egyenlő rendelkezéseket tartalmaznak. A 15. §. arra az esetre tartalmaz intézkedést, ha a munkabér a teljesített munka mennyisége szerint fizettetik. Az 1899 : XLI. t.-cz. 17. §-a a vizi munkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott munkásokra nézve azt az intézkedést tartalmazza, hogy »ha a munkabér a teljesített munka mennyisége szerint fizettetik, a hossz- és szélességi méréseknél hiteles mérőszalagot, egyéb méréseknél pedig a megfelelő, szokásos mértéket és eszközöket kell használni. A hossz- és szélességi méretek felvétele deciméternyi, a mélységi méretek felvétele centiméternyi pontossággal eszközlendő. A felmért teljesítmény után a munkabér fillérig számítandó és fizetendő ki«. Az erdőmunkásokra nézve a mérések módja tekintetében a törvény keretében intézkedni aligha volna indokolt, mert a különböző munkáknál szokásos felmérések és osztályozások módjának a törvényben való felsorolása esetleg félremagyarázásokra adna okot és alkalmat. E helyett meggyőződésem szerint teljesen és feltétlenül elegendő arra utalni, hogy ha a szerződés erre nézve ellenkező megállapodást nem tartalmaz: az állami erdők kezelésénél fennálló szabályokat kell alkalmazni. Bizonyára nem szükséges e szabályokat e helyen egészben közölnöm, tájékozásul mégis közlöm azokból — példaként — a következőket. A fürészrönkök tekintetében ma ezek a szabályok vannak érvényben: A nem tengelyen, hanem csúsztatás és usztatás által szállítandó rönkök, melyeknek végei a szállítás folytán kisebb-nagyobb sérülésnek vannak kitéve, 30 centiméterrel hosszabbra hagyhatók. Ezen 30 centiméternyi hosszúságért sem termelési, sem szállítási bér nem számitható. A fürészrönkök vastagsági osztályozása az azok vékonyabb végén mért és a törtrészek elhagyásával egész centiméterekben kifejezett átmérők szerint történik. A fürészrönkök köbözése a vékonyabb végén mért átmérő szerint az e czélra szolgáló hivatalos köbtábla szerint eszközlendő. A gömbölyű épület- és szerszámfára nézve ezek a szabályok : a hol az álló fá*nak mellmagasságban mért alsó átmérőjéről van szó, ez mindig a fának a föld színétől (lejtős helyen a magasabb oldalon) másfél (l 1 / 2 ) méternyi mrgasságban fekvő pontján mérendő; a hosszúság méterekben és a páros számú deciméterek határáig veendő, a legközelebbi páros számú decimétert meg nem ütő végrész pedig számításon kívül hagyandó; a köbözés azon egész centiméterekben kifejezett valódi közép átmérő szerint történik, mely az illető fadarab vastagabb végétől mért és a számba vett hosszúság felével egyenlő tettleges középre esik. Az űrtartalom szerint számbaveendő tűzi- és szénfára egyebek között a következő szabályok vannak érvényben: A vágási és szállítási béreknél az aszréteg számításba nem jöhet. A rakatok hossza a helyi viszonyok szerint bármilyen, de csak az egész méter többszöröse és egy méternél kisebb nem lehet. A tűzifa-készítésnél minden fanemre nézve rendszerint a következő választékok különböztetnek meg: a) Galyfa. Minden öt (5) centiméternél vékonyabb
