Képviselőházi irományok, 1896. XXIX. kötet • 827-854., CCXCVII-CCCXVIII. sz.

Irományszámok - 1896-848. Törvényjavaslat az erdő-munkásokról

848. szám. 177 e javaslatnak a már többször hivatkozott törvényektől eltérő intézkedései tekintetében is minden esetben az a felfogás vezetett, hogy a felek szerződési szabadságának biztosítása mellett a törvényhozásnak nemcsak joga, de hivatása is, parancsoló vagy tiltó rendelkezést felállítani ott, a hol az egyik fél a másik féllel szemben a visszaélés útjára léphet, nemcsak azért, hogy az egyes felek jogos érdekét megoltalmazza, hanem azért is, mert a munkás visszaélése a termelésnek lehet megbénitója, a munkaadó visszaélése pedig a társadalmi és gazdasági fejlődés összhangjának megzavarására nyújt anyagot. A javaslat 1. §-a kötelezőleg kimondja, hogy az erdőmunkásoknak is olyan igazolványnyal kell birniok, mint a többi gazdasági munkásoknak. A mennyiben a törvényhozás a munkás-igazolványok használatára az 1898:11., 1899 :XLI. és XLII. t.-cz. által már a többi munkásokat kötelezni helyesnek találta, nem tartom szükségesnek ismételni azon indokokat, melyeket a most hivatkozott törvényekbe iktatott javaslataim előterjesztése alkalmával előadni szerencsém volt. Minden félreértés kikerülése czéljából hangsúlyoznom kell azonban, h°gy a javaslat nem vonatkozik az erdőgazdaságnál alkalmazott ipari munkásokra s egyáltalán nem terjed ki semmire sem, a mire az ipartörvény hatálya vonatkozik. Ki kell továbbá e helyütt is emelnem, hogy az igazolvány csupán a hivatásos munkásokra és napszámosokra kötelező, vagyis azokra, a kiknek a bérmunka a főkeresetforrása. így tehát pl.: az a kisbirtokos, a ki esetileg vagy bizonyos időben vállalt erdei munkát, nem esik e kötelezés alá. E megjegyzések — melyekkel összhangzóan fogom a végrehajtási rendeletben az eljárásra hivatottakat figyelmeztetni — egyben megvilágítására szolgálhatnak annak, hogy a munkás és napszámos kifejezések e javaslatban is oly értelemben használtatnak, mint az 1898 : II. törvényczikkben s igy e javaslat is a napszámos alatt azt érti, a ki meghatározott napibér mellett teljesít munkát, a munkás alatt pedig azt, a kinek munkabére nem napibérben, hanem szakmányban, átalányban, darabszám stb. van megállapítva. A munkás és napszámos kifejezéseknek ez az értelmezése s ez az alkalmazása feleslegessé teszi e helyütt is, hogy a törvényben a »szakmányos«- »átalányos«-munkás kifejezést használjuk, mit annyival inkább kerülnünk kell, mert ily kifejezések felvétele esetében a nem napszámbérért teljesített munkának esetleg egyes vidékek szerint változó elnevezésével szemben a törvény legalább is kétségekre adna okot; holott a »munkás« és »napszámos« közötti különbség minden vidéken ismeretes, s az 1898 : II. t.-cz.-nek ez a megkülönböztetése sehol semmiféle félreértést nem is okozott, nyilván azért, mert az imént idézett törvény e megkülönböztetést épen a nép kifejezésében találta fel, abban nevezetesen, hogy a szakmányban, átalányban fizetett munkás, ha szerződik »munkát vállak, a napszámbérért dolgozó munkás pedig »napszámba megy«. A munkás alatt tehát a szakmányban, átalányban, darabszám szerint stb. fizetett "mindazon munkásokat értve, kik nem bizonyos meghatározott napszámbérért dolgoznak, a javaslat II., III. fejezete e munkások s munkaadóik jogviszonyait szabályozza. A 2. §. a felek szerződési szabadságának elismerése mellett kijelenti, hogy a törvényben előirt alakszerűségek mellőzésével létrejött szerződés, továbbá a munkásigazolvány nélküli munkással létesített szerződés a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. Az alakszerűségek be nem tartásának csak ez a következménye: a szerződési alakszerűségek meg nem tartása miatt a felek büntetés alá nem esnek. A 3., 4., 5. §-ok, melyek az 1899 : XLI. t.-cz. 4., 5., 6. §-aival lényegben azonos intézkedést tartalmaznak, külön indokolást nem igényelnek. A 6. §. a szerződéskötés módjára nézve tartalmaz intézkedést s itt az imént hivatkozott törvénytől annyiban van eltérés, hogy a szerződés szóval akkor is megköthető, ha a munkások a lakhelyükre illetékes törvényhatóság területén teljesítendő munkára szerződnek. KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXIX. KÖTET. 23