Képviselőházi irományok, 1896. XXVIII. kötet • 788-826., CCXC-CCXCVI sz.

Irományszámok - 1896-795. Törvényjavaslat az 1893. évi IV. törvényczikk némely intézkedéseinek kiegészitéséről

46 795. szám. A 15. §-ban az államtisztviselők javára engedélyezett törvényhatósági, községi és útadómentesség, valamint a mentesség a közmunkaváltság fizetése alól, oly jogkedvezmények, melyek nem folynak ipso jure az államszolgálati viszonyból; a törvénynek oly kedvezményei ezek, melyek a törvényhozásnak arra a czélzatára vezethetők vissza, hogy az alkalmazott, ki fizetését az államtól kapja, annak lehetőleg csorbítatlan élvezetében maradjon, miután az állam nincs abban a helyzetben, hogy ily köztartozásokért alkalmazottjait kártalanítsa. E tekintetben az állami tisztviselő és az állam egyéb alkalmazottjai közt elvi különbség nem tehető: a jogkedvezmény ratiója mindkét esetben azonos. Épen azért a kormány az 1893. évi IV. t.-cz. 15. §-ának rendelkezését, épugy, mint a fentebb tárgyalt 14. §-t, oly intézkedésnek tekintette, mely a nélkül, hogy a szolgálati viszony és hivatás lényege érintetnék, egyaránt kiterjed mindazon állami alkalmazottakra, melyek állami javadalmazást élveznek. Ezen felül nevezetesen az előző kormány abban a felfogásban volt, hogy az 1893. évi IV. t.-czikk 21. §-a, mely az ott felsorolt állami alkalmazottakat illetőleg »kü1ön intézkedédésekre* utal, törvényes" felhatalmazást foglal magában arra, hogy a törvénynek oly intézkedései, melyek a szolgálati viszony lényegét nem érintik, a 21. §-ban felsorolt alkalmazottakra is érvényesitendők. Jogmagyarázati szempontból ugy vélte a kormány, hogy az 1893. évi IV. t.-czikknek az adómentességet szabályozó 14. és 15. §-ai azonos elvi alapon értelmezendők, más szóval, hogy ez a két törvényszakasz az állam-tisztviselői törvény keretében, a hasonló helyzetben levő összes állami alkalmazottakra egyaránt kiterjednek. Ebből a felfogásból kiindulva, még 1893-ban rendelet intéztetett az összes törvényhatóságokhoz, melyben utóbbiak értesíttettek, hogy az 1893. évi IV. t.-czikk 15. §-a alapján az összes állami alkalmazottak, tehát azok is, kik az idézett törvény 21. §-ában felsoroltatnak, a fizetésre, valamint a nyugdíjra és ellátásra kivetett állami adó után törvényhatósági, községi és útadó fizetése alól felmentendők és ezen minőségükben az 1890. évi I. t.-czikk 25. §-án alapuló három kézi napszám teljesítésére, vagy megváltására sem kötelezhetők. Ezen rendelet ellen 1895-ig egy törvényhatóság sem szólalt feK — 1895-től kezdve azonban néhány törvényhatóságban és községben a jelzett köztartozások az 1893. évi IV. t.-czikk 21. §-ában felsorolt alkalmazottakra, nevezetesen a m. kir. államvasutak és ezek gyárai alkalmazottjaira kivettettek s a pótadók behajtása iránt is intézkedések tétettek, mi arra indította a kormányt, hogy az 1893. évi rendeletet megújítsa és a rendelkezése alatt álló állami intézeteket a pótadók lerovásától visszatartsa. Minthogy azonban a pótadók kivetése és az azok behajtása iránti intézkedések meg nem szűntek, az adóval sújtott állami alkalmazottak a kibocsátott ministeri rendeletekre való hivatkozással az időközben hatályba lépett közigazgatási bíróságnál tettek panaszt, mely bíróság azonban azon az alapon, mert az 1893. évi IV. törvényczikk az adómentességet csak a hatálya alá eső állami tisztviselők javára biztosítja, s ezen felül 21. §-ában az államvasuti alkalmazottakara törvény határozatai alól egyenesen kiveszi, — a panaszlókat keresetűkkel elutasítván, a kirótt adók megfizetésére kötelezte. A m. kir. közigazgatási bíróságnak ez a határozata azt eredményezte, hogy most már a pótadók kivetése és behajtása oly törvényhatóságokban és községekben is megindult, melyek eddig a ministeri rendeletekben nyert utasításokhoz alkalmazkodtak, illetőleg a pótadók kivetésétől és behajtásától tartózkodtak. A dolgok ily alakulásában a kormánynak számot kellett vetnie azokkal a következményekkel, melyek a pótadók behajtásának esetében főleg az érdekelt állami üzemek alkalmazottjait sújtani fognák. Minthogy ugyanis a szóban levő adók a fentebb idézett ministeri rendeletek kibocsátása óta az ország túlnyomó részében le nem rovattak, az illető alkalmazottak