Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.
Irományszámok - 1896-718. Törvényjavaslat a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitéséről
16 718. szám. Megvallom, hogy a javaslat ezen pontjának gyakorlati alkalmazása inkább a kormány discretionális hatalmán fog alapulni, de mig egyrészről discretionalis jog nélkül iparfejlesztés lehetetlen, másrészről a háziipari foglalkozások sokfélesége és különböző viszonyai teszik lehetetlenné a szabatosabb meghatározást, a mennyiben más-más feltételek szabandók a fonó-, szövő-, kötő-, kosárfonó-, fa- stb. háziiparágaknál. De még ettől is eltekintve, a helyi viszonyok is fontos tényezőt képeznek a kérdés elbírálásánál, mert mig a szegény Felvidék és az erdélyi részek hegyi lakosságánál pl. talán száz család rendszeres ipari foglalkoztatása már figyelemre méltó haladást jelent, addig az alföld gazdasági viszonyai mellett ezzel párhuzamba talán csak négyszer-ötször oly nagy kiterjedés állitható. Végül az 1. §, utolsó pontjára nézve — mely szintén új rendelkezése ezen javaslatnak — meg kell jegyeznem, hogy ezt azon okból vettem ide fel, hogy az adókedvezményekre vonatkozó összes törvényes rendelkezések együtt legyenek, el is tekintve attól, hogy az 1893. évi XXII. t.-cz. 13. §-a az 1890. évi XIII. t.-czikkben foglalt kedvezményekre utal, mely pedig ez évvel hatályát veszti. A törvényjavaslat 2. §-a lényegében azonos az 1890. évi XIII. t.-cz. 2. §-ával s a mi kevés eltérés benne van, azt inkább a gyakorlati alkalmazásban szerzett tapasztalatok kívánták, nevezetesen, hogy a kedvezmények akkor is átruházhatók legyenek, ha valamely vállalat nem alakul már létesültekor részvénytársasággá, hanem a kedvezmények érvényének tartama alatt, továbbá szorosabban határoztatik meg az okiratok bélyeg- és illetékmentessége. A 3. §. első és harmadik bekezdése azonos az 1890. évi XIII. t.-cz. 3. §-ának első és második bekezdésével, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak kedvezményezése tekintetében a földmívelésügyi minister nemcsak a pénzügy-, hanem a kereskedelemügyi ministerrel is egyetértőleg tartozik eljárni, a mi megfelel az eddigi gyakorlatnak, de természetes is, mert az ipari ügyek, legyenek azok anyagukra nézve bárminők, a kereskedelemügyi minister ügyköréhez tartoznak. Ujak e szakasz második és hatodik bekezdései. A második bekezdés azon rendelkezését, mely szerint a gyár üzembe helyezésének napjától kezdve három éven belül kell a kedvezmények engedélyezését kérelmezni, a pénzügyi igazgatás érdekei teszik szükségessé, elkerülendő azt a visszás helyzetet, mely az eddigi gyakorlatban kifejlődött, a midőn évekre visszamenőleg kellett a kedvezmények hatályát megállapítani, a mi nem ritkán igen nehézzé tette a pénzügyi kezelést. A negyedik és ötödik bekezdések az 1890. évi XIII. t.-cz. alapján engedélyezett kedvezmények hatálya és esetleges meghosszabbítása tekintetében rendelkeznek, lényegökben azonos módon az 1890, évi XIII. t.-cz. harmadik és negyedik bekezdéseivel. Ellenben lényeges ujitás a hatodik bekezdés, mely azonban folyománya a jelen törvényjavaslat azon intencziójának, hogy kedvezményekben csak újonnan létesülő gyárak részesittetnek, a mivel szemben gondoskodni kellett arról is, hogy ha valamely iparág súlyos viszonyokkal küzd, úgy az bevonható legyen a kedvezmények keretébe és támogatása ily módon lehetővé váljék. Ebben a rendelkezésben kifejezésre jut az iparpolitika azon alapelve is, hogy nemcsak új ipart kell teremteni, hanem a meglévőt is gondozni, erősíteni. A 4. §. azonos az 1890. évi XIII. t-ez. 4. §-ával, azzal a kibővítéssel, hogy a szállítási kedvezmények általában a berendezési tárgyakra vonatkoztatnak. Teljesen újak a javaslat 5. és 6. §-ai. Előbbi számolni kivan egy a gyakorlatban előforduló nehézséggel és a gyárosok egy a része által hangoztatott panaszszal. Ugyanis, ha valamely gyár oly üzemágakat tart fenn, a melyek nem kedvezményezhetek, tartozik ezekről külön könyvelést vezetni és rendes adóvallomást tenni.
