Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.

Irományszámok - 1896-718. Törvényjavaslat a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesitéséről

718. szám. 17 Ez a gyári üzemekben természetesen bizonyos gyakorlati nehézséggel jár, mire nézve elég utalni az erőszolgáltatás és az igazgatás közösségére. E nehézségeket leküzdendő, a pénzügyminister úrral egyetértőleg oly rendelkezést vettem fel a javaslatba, mely szerint ily esetekben az érdekelt fél kivánságára a kedvezmények arányosan a két üzemág közötti aránynak megfelelő időleszállitással, az egész üzemre kiterjeszthetők legyenek. Ezzel a tetemes könnyitéssel szemben azonban gondoskodnunk kellett netaláni visszaélések megakadályozásáról is, és habár ipari szempontból némi hátránynyal kétségkívül fog járni, ki kellett mondani a javaslatban azt, hogy az igy leszállított arányos időtartam nem hosszabbitható meg. A 6. §-ban foglalt rendelkezések nagy horderejére volt szerencsém már indokolásom általános részében utalni. Két fontos elv domborodik ebben ki, alkalmazásában ugyancsak a kormány diszkreczionális hatalmára bizva. Az egyik az, hogy a kedvezmények engedélyezése feltételekhez legyen köthető és pedig jnem csak a vállalat helye, hanem terjedelme és egyéb viszonyai tekintetében is. Ezzel mód nyujtatik a kormánynak arra, hogy a gyáripart irányithassa a vidék felé is, mert bármily örvendetes legyen a főváros iparának hatalmas fejlődése, melynek gondozása országos érdek, épen oly fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy vidéki ipari góczpontok teremtessenek és egyes iparágak az erre legalkalmasabb vidékekre lehetőleg összpontosittassanak. Ugy a főváros, mint a vidéki városok és maguknak az egyes iparágaknak érdekei kívánják ezt. De mód nyujtatik arra is, ftogy a kormány befolyást gyakoroljon a vállalatok terjedelmére és hazai munkástörzs képzésére. Mert bár nem kicsinyelhetők az 1890. évi XIII. t.-cz. eredményei, kétséget nem szenvedhet, hogy annak alapján igen sok oly gyár élvezi e kedvezményeket, melyek szerény terjedelműknél fogva az ország közgazdasági helyzetének lényeges javulására vajmi csekély mértékben folynak be, nemkülönben sok oly nagy gyár, melyek évek multán is túlnyomó mértékben idegen munkásokkal dolgoznak, tehát annak a másik fontos követelménynek nem tesznek eleget, mely a hazai munkástörzs neveléséhez fűződik. Minthogy pedig a gyári iparban főleg a nagy termelésre és a munkáselemben lehetőleg hazai erők foglalkoztatására és kellő kiképeztetésére kell törekednünk: okvetlenül gondoskodni kellett arról is, hogy az állam által nyújtott tekintélyes kedvezményekkel szemben megfelelő garancziák legyenek .ezekre nézve biztosithatók. Az ezen szakaszban kifejezésre jutó másik elv a már fennálló ipar érdekeinek megóvása. Ebből a szempontból — mint már emlitém — korlátot kell szabni a kedvezmények engedélyezésének arra az esetre, ha valamely új iparág vagy nem erősödött még meg eléggé, vagy már oly mértékben fejlett, hogy az ország szükségleteit kielégítheti. Mindkét esetben óvatosságot igényel az állami támogatás, mert a segítség helyett kedvezőtlen helyzetet teremthet vele. A javaslat 7., 8. és 10—12. §-ai lényegükben és az életbeléptetésre, illetve a törvény tartamára vonatkozó eltérésekkel azonosak az 1890. évi XIIL t.-cz. 5—9. §-aival, mindazonáltal oly kibővítéssel, hogy a 8. §-ban ki van mondva, miszerint az engedélyezésekről az illetékes törvényhatóság és kereskedelmi és iparkamara értesítendő, mely rendelkezést az indokolja, hogy ezen hatóságok saját adóik tekintetében érdekelvék abban, el is tekintve attól, hogy fontos érdekek — mint emlitém — kívánják, miszerint az iparfejlesztésbe a helyi hatóságok is bevonassanak. KÉPVH IROMÁNY. 1896—1901. XXVI. KÖTET. 3