Képviselőházi irományok, 1896. XXI. kötet • 560-600. sz.
Irományszámok - 1896-574. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről
164 574. szám. hogy az engedélyes magyar állampolgár legyen; az ellenőrzés hatályosabbá tétele szempontjából pedig az engedély elnyerésétől elzárja mindazokat s azoknak hozzátartozóit, a kiknek az italmérési engedély kiadásánál s a jog gyakorlása körüli ellenőrzésnél befolyásuk lehet, vagy a kiknek állásával az italkiszolgáltatás össze nem egyeztethető. A 4. §. az italmérési üzlet helyiségéről intézkedik, nagyjában az 1888. évi XXXV. t.-cz. 7. §-ának megfelelően; de az előző hiány pótlásául kötelezi a törvényhatóságokat, hogy a kimérési üzleteknek középületekhez való távolságuk megállapítása, valamint esetleg egyes utczákról és terekről való kitiltása iránt szabályrendeletet alkossanak. Ugyancsak a mai törvényes intézkedések hiányának pótlásául gondoskodik e §. arról, hogy ha valamely engedélyezett kimérési üzlet utóbb közérdekből az engedélyezett helyen meg nem tűrhető, az engedélyes kötelezhető legyen ennek az üzletnek megfelelő idő alatt más helyiségbe leendő áthelyezésére. Miután Budapest székes főváros adóvonallal körülzárt területén, az élénk üzleti életre való tekintettel, a mai törvény szerint sem szükséges az üzlethelyiség változtatása esetén erre előzetes engedélyt kérni, s elég a helyiségváltoztatás utólagos bejelentése: a kimérési engedélyek kiadásának könnyebbé tétele czéljából jónak láttam lehetővé tenni, hogy a székesfőváros belterületén kimérési engedélyek a helyiség megjelölése nélkül£is kiadhatók legyenek, azzal a kötelezettséggel, hogy a helyiséget a fél kellő időben jelentse be a pénzügyigazgatóságnál és a budapesti államrendőrségnéi. Ezzel a felek érdekében elejét vehetőnek vélem, a manap gyakran ismétlődő oly eseteknek, hogy valaki egy már létező italmérési üzletet átvesz, vagy megfelelő helyiséget kibérel, és ezután az engedélyt a személyében rejlő okoknál fogva még sem kapja meg. Az 5. és 6. §-ok a fent kifejtetteknek megfelelően az iránt intézkednek, hogy mely üzletekben minő fajai gyakorolhatók az italkiszolgáltatásnak. A 7. §. az italmérési engedély kiadásáról szól és általánosságban fentartja, bár némileg egyszerűsiti, az 1888. évi XXXV. t.-cz. 3. §-án alapuló mai eljárást. Kimondja továbbá, hogy fogadókra, vendéglőkre, kávéházakra és kávémérésekre a pénzügyi hatóság csak akkor adhat engedélyt, ha az illetékes iparhatóság az illető üzlet gyakorlására az iparjogositványt már előzőleg megadta. A 8. §. az engedély időtartamáról, a 9. §. pedig az engedélyokmányról intézkedik az 1888. évi XXXV. t.-cz. 9. §-ának megfelelően. A 10. §. az üzleti helyiség megváltoztatását tárgyalja Budapest székes főváros belterületére nézve a 4. §. indokolása alkalmával fentebb jelzett módon, és egyúttal a kiadott engedély tekintetében bekövetkező egyéb változások esetén követendő eljárást szabályozza. A 11. §. a vásártéri italmérések tekintetében a gyakorlatban szükségeseknek mutatkozó és jelenleg hiányzó intézkedéseket tartalmazza. A 12. §. az italmérési engedélyek számának korlátozásáról szól, a korlátlan kiméréseket illetőleg az 1888. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ában szabályozott módon. A korlátolt kimérésre és a kis mértékben való elárusitásra szóló engedélyeket illetőleg a kérdés úgy látszott a legczélszerübben megoldhatónak, hogy a törvény felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a belügyministerrel, illetve a Horvát-Szlavón- és Dalmátországok bánjával, egyetértőleg ily engedélyek kiadását egyes községekre nézve betiltsa akkor, ha ily engedélyeknek további kiadása egészségtelen versenyt szülne, vagy az iszákosság terjedését előmozdítaná. A 13. §. az 1888. évi XXXV. t.-cz. 6. §-ában, a 14. §. pedig az 1390. évi XXXVI. t.-cz. 3. és 5. §-aiban foglalt és a jövőben is fentartandó határozmányokat tartalmazza. E mellett czélszerűnek látszott kimondani, hogy azok, a kik égetett szeszes italok kimérésére engedélylyel birnak, tehát a nagyobb jogot gyakorolhatják, külön engedély nélkül égetett szeszes italoknak