Képviselőházi irományok, 1896. XXI. kötet • 560-600. sz.

Irományszámok - 1896-574. Törvényjavaslat az állami italmérési jövedékről

574. szám. 165 nagyban való eladását is gyakorolhassák, ha teljesitik azokat a kötelezettségeket, a melyeket a 14. §. az égetett szeszes italoknak nagyban való eladására engedélylyel biró felek részére előir. A 15. §, az engedély megszűnéséről intézkedik nagyjában az 1888. évi XXXV. t.-cz. 10. §-ának megfelelően, de az ezen §. határozmányaiban a gyakorlatban tapasztalt hiányok pótlásával. A 16—25. §-ok az italmérési illetékről intézkednek, s az 1888. évi XXXV. t.-cz. 12—16. §-ainak határozmányait lényegileg két irányban módositják. Először is, az italmérési illeték tételeit arányosítják és e szempontból czélszerűnek láttam több osztályzat felállítását, úgy, hogy a kimérési engedélyek után fizetendő italmérési illetékek mai tételeit megtartva, a községek és városok minden csoportjára még egy magasabb és egy alacsonyabb tételt vettem fel, a mi által lehetővé fog válni a többiek közül nagyon kimagasló, nemkülönben a nagyon jelentéktelen üzleteknek is arányos megadóztatása. Miután pedig semmi sem indokolná, hogy a kimérési üzletek után fizetendő italmérési illeték legkisebb tétele a mai 10 forintnál (20 koronánál) csekélyebb legyen, a legalsóbbrendü községek az italmérési illeték szempontjából csak két osztályba soroztattak a szerint, a mint lakosságuk lélekszáma a 20.000-et meghaladja vagy nem. Gondoskodás történt továbbá, hogy a korlátlan kimérésre vagy a kis mértékben való elárusitásra szóló engedélyek után az italmérési illetékek az engedély által adott jogosítvány értékéhez képest arányosan legyenek kivethetők. Továbbá lényegesen egyszerűsítve van az italmérési illetékek kivetése körül követendő eljárás az által, hogy a nehézkes, költséges s különben is megbízhatatlannak tapasztalt községenkinti kivető bizottság, mely a kis községek legnagyobb részében megalakítható sem volt, elejtetett, a felszólamlási bizottság határozata ellen pedig, a mennyiben az eljárás szabályszerű volt, felebbezésnek hely nem adatik. Ily módon biztosítva van az is, hogy az illetéket végső fokon önkormányzati testület vesse ki. A kimérési üzletek után megállapítandó italmérési illetékek minimuma tekintetében, csak Budapest székes fővárost illetőleg történt a mai állapottal szemben módosítás annyiban, hogy az 500 lélek után kivetendő italmérési illeték minimuma 100 írtról 300 koronára felemeltetett ; mert a mai 100 forint a tényleges viszonynak semmiképen sem felelt meg. Egyébiránt ez a felemelés sem gyakorlati jelentőségű, mert tényleg Budapesten 300 koronánál is több italmérési illeték esik 500 lakosra. A 26. §. az 1888. évi XXXV. t.-cz. 48. §-ának megfelelően azt az intézkedést tartalmazza, hogy azok, a kik égetett szeszes italokat kimérnek (korlátlan vagy korlátolt kimérést gyakorolnak) az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz elárusitásával nem foglalkozhatnak. A 27. §. egyrészt az 1888. évi XXXV. t.-cz. 49. §-ában is foglalt azt a felhatalmazást tartalmazza, hogy a pénzügyminister a belügyministerrel s illetve Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg a szeszes italok kimérési és kis mértékben való elárusitási árát bizonyos körülmények között korlátozhatja s ez által a fogyasztó közönség kizsákmányoltatásának akar gátat vetni, másrészt a kincstár érdekeinek biztosítása szempontjából az égetett szeszes folyadékokkal való csempészkedés nagyobb mérvű elterjedésének akarja elejét venni az által, hogy a pénzügyministert felhatalmazza, hogy a csempészkedésnek nagyon kitett helyeken az italmérési engedélylyel biró feleket az általuk forgalomba hozandó szesz és közönséges pálinka beszerzése tekintetében az általa meghatározandó beszerzési forráshoz utalja. A 28. és 29. §-ok az 1888. évi XXXV. t.-cz. 46. és 47. §-ainak megfelelő intézkedéseket, a 30—36. §-ok pedig a büntető határozatokat tartalmazzák. A 37. §. biztosítja a belügyministernek és illetve Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjának ama jogát, hogy a közegészség és a rendészet gyakorlása érdekében az italmérési