Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-490. A pénzügyi bizottság jelentése "a valutareformra és a bankügyre" vonatkozólag 391-398. számok alatt előterjesztett törvényjavaslatok tárgyában

142 490. szám. tileg 312 millió forintot tevő függő adósság 112 millió forintyi maradványa is, az által, hogy az öt- és ötvenforintos a. értékű államjegyek más törvényes fizetési eszközökkel helyettesittetnek. Ezzel megszűnik egyszersmind az összefüggés az államjegyek forgalma és a sóbányautalványok közt és azon a napon, a melyen a magyar királyi kormány és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt az államjegyekből álló adósság teljes beváltására vonatkozólag egyezmény érvénybe lép, a császári királyi pénzügyministerium azokat az államjegyeket, a melyek a forgalomban sóbányautalványokat pótolnak, kizárólag saját költségén tartozik a forgalomból kivonni és beváltani. A beváltás az osztrák-magyar bank közvetítésével történik. A 112 millió forintnyi államjegy helyett 64 millió korona erejéig ötkoronás ezüstérmék fognak forgalomba bocsáttatni, s a bankkal egyezmény köttetik, hogy összesen 160 millió korona erejéig tiz-koronára szóló bankjegyeket bocsásson ki. A beváltási költségek 30°/o erejéig a magyar korona országai, 70°/o erejéig a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által viselendők; ugyanezen arányban oszlik meg a két állam közt az a megtakarítás is, a mely a kibocsátott, de beváltásra be nem mutatóit államjegyeknek, mint törlesztetteknek leírásából keletkezik. Ezen az alapon rendelkezik a 392. számú törvényjavaslat az ötkoronás ezüstérmék vereteséről, a melyekből Magyarországon mindössze 19,200.000 korona értékű lesz veretendő. A javaslat szerint az 1892 : XII. t.-cz. 19. §-ában az cgykoronásokra vonatkozólag foglalt rendelkezések az ötkoronásokra is kiterjednek, azzal a módositással, hogy a magánforgalomban senki sincs kötelezve ötkoronásokat 250 korona összegen túl fizetésképen elfogadni, és igy világosan megállapíttatik az ötkoronás váltópénz jellege. Az egyezményben továbbá, a mely ezen ötkoronás ezüstérmékre vonatkozólag a 393. számú törvényjavaslatban beczikkelyezésre előterjesztetik, megállapíttatik, hogy az ötkoronások veretése czéljából a két pénzügyminister az osztrák-magyar banktól a törvényes ellenértéknek huszkoronásokban való lefizetése mellett együtt 32 millió a. értékű ezüst egyforintost fog beszerezni, a melyekből ezen ötkoronások veretni fognak. A közös költségen beváltandó függő adósság további, 80 millió forintot tevő maradványának beváltása czéljából a 394. számú törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyezményt köthessen az iránt, hogy az osztrák-magyar bankot vele kötendő egyezményekkel arra kötelezze a két kormány, hogy 160 millió koronának aranyérmékben való lefizetése ellenében — a mely összegből a magyar királyi pénzügyminister 48 millió koronát, a császári királyi pénzügyminister 112 millió koronát fog lefizetni, — a bank 160 millió korona erejéig 10 koronára szóló bankjegyeket bocsásson ki. A lefizetett aranyértékérmék kizárólagosan a 10 koronás bankjegyek fedezésére fordíthatók, s az osztrák-magyar bank érczkészletéhez számittatnak ugyan, de a bank végleges tulajdonába csak a készfizetések felvétele napján fognak átutaltatni. Az osztrák-magyar bank a 160 millió koronán túl is egyelőre tízkoronás bankjegyek kibocsátására feijogosittatik, egyenlő összegű ezüst ötkoronások visszatartása ellenében; az ilykép kibocsátott tízkoronás bankjegyek összege azonban nem haladhat meg 20 millió koronát. E rendelkezéseket kiegészíti a 395. számú törvényjavaslat szerint a két állam kormánya között az osztrák-magyar banknál aranyérték-érmékben teljesített, illetőleg teljesítendő lefizetések tárgyában kötendő egyezmény tartalma. A bankszabadalom megujitása alkalmával ugyanis a két állam kormánya az osztrák-magyar bankkal oly egyezményt fog kötni, a mely szerint a két pénzügyminister az 1894. július 24-én kelt egyezményben megjelölt maximalis összegen felül 32 millió forintot fizet le ezüst egyforintosok ellenében a banknál, és mindaddig, míg a két állam törvényhozása a bank készfizető kötelezettségét életbe nem lépteti, a