Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-490. A pénzügyi bizottság jelentése "a valutareformra és a bankügyre" vonatkozólag 391-398. számok alatt előterjesztett törvényjavaslatok tárgyában
490. szám. 143 lefizetett aranyérmék a bank érczkészletébe beszámíttatnak, a nélkül azonban, hogy a bank tulajdonát képeznék, és annak teljesen szabad rendelkezésére állanának. Attól a pillanattól fogva, a mikor a bank készfizető kötelezettsége életbe lép, a lefizetett aranyérmék a bank végleges tulajdonába mennek át. Ha az osztrák-magyar bank szabadalma lejárna vagy megszűnnék, mielőtt a bank készfizető kötelezettsége életbe lépett volna, mindegyik pénzügyministerium az általa lefizetett aranyérméket ezüst értékpénz vagy bankjegyek ellenében visszaveheti. Hasonló joggal bir a két kormány, ha ez iránt a törvényhozások jóváhagyásával megegyezik, a bankszabadalom lejárta vagy megszűnte előtt is, mindaddig, mig a készfizetésk elrendelve nincsenek. Továbbá, miután a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya 1898. deczernber 30-án az úgynevezett 80 milliós kölcsönnek részbeni törlesztésekép 30,000.000 aranyértékű forintot, vagyis 60,000.000 koronát a koronaérték aranyérméiben lefizet, ez összegre vonatkozólag is megállapíttatik a bank kötelezettsége, hogy, ha a készfizetések felvétele előtt szabadalma lejárna, vagy ez időpont előtt felszámolásba jutna, a császári királyi pénzügyministerium kívánatára ez összeget is egyenlő összegű ezüst-érték-pénzben vagy bankjegy ellenében a császári királyi pénzügyministeriumnak visszaadja, a mennyiben az illető időpontban megfelelő aranykészlettel rendelkezik. A függő államadósság beváltásának módozatait megállapító s azt biztosító ezen rendelkezésekkel kapcsolatosan a 396. számú törvényjavaslat a koronaértékben való közkötelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról intézkedik, kimondván, hogy az 1892: XVII. törvényczikkel megállapított koronaérték 1899. január 1-től kezdve mint egyedüli és törvényes érték lép az eddigi ausztriai érték helyébe. Ennek folytán megállapittatik, hogy az összes állami, tőrvényhatósági és községi bevételek és kiadások, továbbá az illető pénztárak és hivatalok számadásai a koronaértékben állapitandók meg és vezetendők, valamint a külön közhatósági felügyelet alatt álló vagy közczélokat szolgáló testületek, alapok, egyesületek, társaságok, szövetkezetek és intézetek könyvei és számadásai, úgyszintén a bíróságok és közjegyző előtt felvett, pénzösszegről kiállított okiratok, valamint a pénzösszegre marasztaló minden birói határozat koronaértékben fejezendők ki, Ezenkívül az általános érmeforgalom rendezése czéljából megállapittatik, hogy a koronaérték érméi a törvényben megállapított fizetési erejökhöz képest minden törvényes értékben történő fizetésnél elfogadandók, hogy továbbá az aranyértékű ezüst egyforintosok két koronával számítva további rendelkezésig korlátlanul elfogadandók minden fizetésnél, és felhatalmaztatik a pénzügyminister s hogy a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg megtilthassa a külföldi érmék vagy más külföldi fizetési eszközök fizetéskép adását vagy elfogadását, valamint megengedhesse, hogy állami és egyéb közpénztáraknál koronaérték helyett más belföldi vagy külföldi veretű érmék is esetleg fizetésül elfogadtassanak. Végre megállapittatnak a koronaérték közkötelező voltának következményei a jogviszonyokra való alkalmazásában. A valutareformra vonatkozó intézkedéseket tartalmazó e törvényjavaslatok csoportjával összefüggésben állanak az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló 397. számú törvényjavaslat rendelkezései is, a mennyiben úgy a valutareform tekintetében megállapított lépéseknél, mint a rendezés továbbvitelelénél, a készfizetések felvételének tervszerű előkészítésénél s azok tényleges felvételénél tekintetbe veendő a két állam és az osztrák-magyar bank közt fenforgó viszony, valamint szükséges a bank folytonos közreműködése s végre, mivel a valutareform czéljának elérése, a készfizetések felvétele, a tényleg felvett készfizetések állandósítása, vagyis a már rendezett valutaviszonyok megszilárdítása első sorban a jegybanknak lesz, még pedig legkiválóbb feladata. Ez az összefüggés időbelileg is kifejezésre jut, a mennyiben az osztrák-magyar bank szabadalma 1899. január 1-től fogva újítandó meg és 1910. végéig,
