Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-488. A közgazdasági bizottság jelentése "a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szövetségről" szóló törvényjavaslatról

488. szám. 129 Ausztriát ipari érdekei, bennünket mezőgazdasági érdekeink, tőke-, pénz- és hitelviszonyaink a vámszövetség, a szabad és korlátok nélküli forgalom fentartására utalnak. A mi ipari érdekeink, Ausztria mezőgazdasági érdekei tán jobban nyerhetnének kielégítést önálló vámterületi alapon, de szabad-e pro és contra itt a mezőgazdasági, ott az ipari érdekeket feláldozni? Nem kell-e keresnünk azt az alapot, melyen a fő gazdasági érdek kielégíthető, a mellett, hogy a többi gazdasági ágak, ha lassúbb tempóban is, érdekeiket érvényesíthetik és fejlődhetnek. Ez a compromissum nem más és nem lehet más, mint a méltányos és jogos alapokon nyugvó vámszövetség és gazdasági kiegyezés. Sajnos, az eddigi vámszövetségben sok tekintetben a mi részünkre hiányzott a jogosság és a méltányosságnak megfelelő mértéke. Árny és fény nem voltak egyenletesen megosztva. Eltekintve a részben tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tulajdonképeni keretébe nem tartozó egyenes pénzügyi megkárosodásoktól, melyek ellen csak fokozatosan, mintegy darabonkint bírtunk védekezni és melyek végleges orvoslást csak a jelen kiegyezési javaslatokban nyernek, a vámszövetségi viszonynak voltak a legutóbbi időig oly hátrányai és árnyoldalai, a melyek kútforrásukat nem a szövetség dispositióiban, hanem a termelési viszonyokban lelték. A vámszövetség keletkezése' óta az egész világon alapjaiban átalakult gazdasági áramlattal állunk szemben. A szabad kereskedést az elzárkózás, a védvámok rendszere váltotta fel. Az osztrák ipar érdekében hozzájárultunk a védvámoknak lényeges emeléséhez. Igaz, mezőgazdasági terményeinket is iparkodtunk vámokkal megvédeni, csakhogy mig az ipari védvámok az ipari termelés természeténél fogva az árképződésben kezdettől fogva érvényesíthették hatásukat, mezőgazdasági terményeink legtöbbjénél és legfontosabbjánál, a termelés és fogyasztás arányánál, vagy jobban mondva aránytalanságánál fogva a vámok vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis részben érvényesültek az árképződésnél. Ha e tekintetben a helyzet nem változott volna, ha a termelés és fogyasztás közötti aránytalanság fokozatos megszűnése nem kecsegtetne azzal a reménynyel, hogy a tárgyalás alatti vámszövetségi törvényjavaslat hatályának időtartama alatt gabonatermékeink vámtételei teljes mérvükben érvényesíteni fogják hatásukat az árképződésnél és ez által a magyar mező* gazdaság érdekei elő lesznek mozdíthatók, a vámszövetség és önálló vámterület közti választás tán nem volna oly könnyű, mint igy. De éppen azért, mert kétségtelen, hogy a jelzett irányban a javulás normális körülmények közöti a vámszövetség tervezett időtartama alatt okvetetlenül beáll, hiba, sőt a magyar gazdaközönséggel szemben elkövetett nagy sérelem volna, ha, midőn éveken keresztül egyoldalúlag hordtuk az európai szárazföldi kereskedelmi irányzatoknak és vámpolitikának súlyát és viseltük hátrányait, éppen most, midőn a mi mezőgazdaságunk is határozott hasznot fog húzhatni a közös vámterület intézményéből, a vámszövetség ellenzésével visszavessük legfőbb termelési ágainkat a vámok által nem befolyásolt árképződés eddig is eléggé súlyosan érzett mélységébe. Egy másik és nem kevésbbé fontos ok, mely a bizottságot arra indította, hogy az adott viszonyok között határozottan a vámszövetség mellett foglaljon állást, értékrendszerünk ben, illetve annak még mindig fennálló elszigeteltségében rejlik. Rendezett valuta nélkül a mi tőke- és hitelviszonyaink között az önálló vámterületre való átmenet félreismerhetlen veszélyekkel és zavarokkal járna és azért erre csak azon esetben szabad és kell áttérni, ha a közös vámterület feltételeiben gazdasági érdekeink a maguk Összességében kielégítést és biztosítást nem találnak. Az önálló vámterület híveinek legfőbb érve az, hogy a közös vámterület mellett a hazai ipar az erős és gazdag osztrák ipar versenye folytán nem fejlődhetik úgy, mint az hazánk gazdasági viszonyainak szempontjából kívánatos volna. Tagadhatatlan, hogy ennek az érvelésnek bizonyos fokig meg van a jogosultsága. Kétségtelen az is, hogy egy ország sem mondhat le arról, hogy kibontakozzék a teljesen egyoldalú gazdasági rendszerekből és termelőKÉPVH. IROMÁNY. 1896 —1901. XIX. KÖTET. 17