Képviselőházi irományok, 1896. XVII. kötet • 440-447. , CL-CLIII. sz.

Irományszámok - 1896-444. A képviselőház mentelmi bizottság jelentése a Rakovszky István orsz. képviselő úr mentelmi jog megsértése tárgyában

166 444. szám. A garantia pedig nem csupán a magánszemélyek támadásával szemben, hanem a hatalom tényei ellen is érvényesül. Szakasztott hasonmása ennek az angol parlamenti jognak fejlődése. Az angol alsóház 1733. április 12-én kimondotta: »That the assauoting, insulting or menacing any member of this house, in his coming to or gnmg from the house, or upon the account of his behaviour in Parliament, is an high infringement of the privilege of this house.« E határozat két külön esetét jelöli meg a Privilege-sértésnek. Az egyik az, mikor az alsóház tagjai a hasba menet vagy onnan jövet megtámadják, insultálják, vagy fenyegetik, mindegy, bármely okból. A másik az, mikor az alsóház tagját parlamenti magatartása miatt éri bárhol ugyanez a sérelem. Az angol parlament ma is híven őrködik e garantia felett. A mi mentelmi bizottságaink felfogása szerint ez a garantia csak akkor létezik, mikor a támadás egyébként a megtámadott képviselő hivatási működésére vezethető vissza. Ez a felfogás pedig úgy a mi alkotmányjogunk elveivel, mint a megvédendő biztonság elvi követelményeivel ellenkezik, és oly irányba akarja terelni a fejlődést, mely a mi alkotmányjogunkkal meg nem egyeztethető. És ezért a legesiegújabbkori mentelmi bizottsági indokolások és a Ház arra alapitott és egyes esetekre szorítkozó határozatai praecedensül el nem fogadhatók. Praecedenst az alkotmányjoggal meg nem egyeztethető concret határozatok elvileg soha sem képezhetnek; nem is szólva arról, hogy ezek az indokolások magukban sem tartalmaznak egységes és következetes elveket, melyek nélkül praecedens nem keletkezik. Másként áll a kérdés az 1865/68-iki országgyűlés által kiküldött tízes bizottság működésével és azzal az 1867. október 23-án hozott határozattal, melyre, mint a magyar mentelmi jog elméletét meghatározó forrásra, gyakran történik hivatkozás. Ez a határozat kétségtelenül praecedens erejével bir s az abban lefektetett elvek más esetekben is irányadók. De irányadók csak úgy, mint a praecedens jogilag egyedül hatályos, hogy minden azonos eselre s minden felmerülő azonos kérdésre alkalmazandó. Tehát: minthogy a tizes bizottság véleményes jelentése, melynek alapján az 1867. évi október hó 23-án kelt házhatározat hozatott, arra vonatkozik, hogy: 1. hivatási minőségében eljárása minő felelősség alá esik; 2. egyéb cselekvése tekintetében az ellene irányuló bünvád folytán mily eljárás követendő, — ez a határozat más azonos esetekben és kérdésekben kétségtelenül praecedens erejével bir. De nem bir ily erővel nem azonos esetekre és nem azonos kérdésekben, nem bir tehát a jelen ügyben sem, mely eddig ebben a nemben az első és egyetlen, a többitől lényegesen különböző tényállással biró eset. Sem arról nincs itt szó, hogy a hivatásos cselekvés minő felelősség alá tartozik; sem arról, hogy a bűnpör és a képviselői feltételes mentelmiség között mi a viszony. Pedig a ház 1867-iki elvi határozata csak ezekre terjed ki. Az eset szárazon az, hogy a képviselőház kapujában bántalmaztak egy képviselőt, a ki hivatása színhelyéről távozóban volt s a kire a bántalmazás czéljából várakoztak ugyanott a bántalmazók. Ez a bántalmazás nemcsak az illető képviselő személyét érte. A bántalmazás megsértette egyúttal azt a személyes biztonságot, mely alá törvényeink a parlament tagjait a házba jövet, ottlétük alatt és a házból távozásukkor helyezik, a mely személyes biztonságnak megsértését a mi törvényeink úgy tekintik, mint a mely a parlament tanácskozási szabadságának essencialis elemét képezi. Úgy ezen biztonság, mint azon kötelesség szabad gyakorlása fölött, hogy a ház tagjai tartoznak az üléseken megjelenni, a parlament tartozik őrködni. Azt az elméletet, mely azt tartja, hogy ehhez a parlamentnek semmi köze, a mi alkotmányjogunk el nem ismeri.